Ha békében akarsz élni, teremts békét magad körül.
A boldogságot nem készen kapjuk - tetteinkből fakad.
A következő összetevőket egyszerűen nem lehet kikerülni: eltökéltség, erőfeszítés, idő. Ezek együttesen képezik a boldogság titkát.
Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!
Nem érdemes az embernek magát stresszelni, mert vagy van egy problémára megoldás, és akkor miért izgatod magad, vagy nincs, és akkor is minek?
A zarándokutakat gyakran a spirituális életút fizikai megfelelőjének tekintik. Mind a kettőhöz egészen különleges hozzáállásra van szükség. Aki elindul rajtuk, az gondosan felkészül, és megfogadja, hogy semmilyen körülmények között sem adja fel. Elengedhetetlen a bátorság, hogy leküzdjük az út során felbukkanó akadályokat.
Az emberi természet olyan, hogy ha rettenetesen válságos helyzetbe kerülünk, az emberi elme felébred, és talál valamilyen más alternatívát. Ez emberi adottság.
Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét.
Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az.
Elvben törekednünk kell az elégedettségre, ám a teljes megelégedettség majdnem felér az öngyilkossággal.
Aligha nevezhetünk egy koldust nagylelkűségünk akadályának.
Ugyanazokért az alapvető emberi célokért dolgozunk és küzdünk. Közben azonban nem vesszük észre, mennyire fontos, hogy e célok eléréséért tisztességes eszközökkel harcoljunk. Az eszközt, a módszert mindig úgy kell megválasztani, hogy lehetőleg ne romboljunk vele.
Ha valaki kirekeszt másokat, viszonzásul önmagát találja kirekesztve.
Minden élőlény, a rovaroktól kezdve, boldogulni akar, nem szenvedni. Az ember csak egy a végtelen számú többi élőlény között. Ezért kétségtelen, hogy nem lehet fontosabb az ő boldogulása az összes többinél, főleg nem azok kárára.
Olykor megtörténik, hogy fiatalon halnak meg egyesek. Szépek és kedvesek, erősek és egészségesek, és mégis. Álruhás mesterek ők, akik a változás állandóságára, a mulandóságra tanítanak bennünket.