Az emberek nagy részét általában elég könnyedén át tudjuk verni. Sőt egyeseket akár folyamatosan is. De akad egy személy, akit sosem szabad átvernünk - önmagunkat. Lehet, hogy ez teljesen magától értetődőnek tűnik, ám ezt a szabályt igazából sokkal nehezebb megvalósítani, mint gondolnánk.

Semmi értelme úgy megöregedni, ha közben minden szórakozástól gondosan elzárkózunk. De ha ugyanannyira élvezni akarjuk életünk második felét vagy kétharmadát, mint az elsőt, akkor vigyázzunk a testünkre. Lehet, hogy rémesen unalmasnak és középkorúnak hangzik, amit mondok, de ha az ember egyszer tényleg eléri a középkorúság határát, egyáltalán nem tűnik majd butaságnak ez a szabály.

Bármi dühít is fel minket, nyugtassuk meg magunkat - történt, ami történt, illetve bárki bármit tett vagy mondott is. Aztán tudatosan döntsük el, hogyan akarjuk magunkat érezni, majd tegyünk is ezért.

A legnagyobb változást azzal érhetjük el, ha bízunk önmagunkban, ugyanis az önbizalom nőkben és férfiakban egyaránt kifejezetten vonzó. Nem jó taktika, ha meghúzzuk magunkat, és arra törekszünk, hogy észre se vegyenek: inkább igenis mutassuk meg a világnak elragadó hajkoronánkat, kiemelkedő stílusérzékünket vagy gyönyörű kézfejünket. Ha sikerül megtanulnunk, hogyan szerethetjük meg kinézetünket, akkor a környezetünk is ugyanígy tesz majd.

Sem a múltban, sem a jövőben nem szabad annyira elmerülnünk, hogy elszalasszuk a jelen történéseit. Olyan ez, mint amikor mindent megteszünk, hogy megkomponáljuk a tökéletes fotót, de közben agyban abszolút nem vagyunk jelen. A fényképek lényege, hogy felidézzék az emlékeket, de nekünk a fénykép készítésén kívül semmilyen más emlékünk nem lesz, mert kizárólag erre az egy műveletre koncentráltunk akkor. Ne tegyük ugyanezt az életünkkel. Igenis vegyük észre, mi történik itt és most. Ha nem így teszünk, elvesztegetjük a jövő tervezésére szánt időt, és nem fogunk emlékezni rá, amikor már a múltunkká vált.

A bizalom igénye elsősorban nem arról szól, hogy a másik fél megfelel-e várakozásainknak vagy sem, hanem hogy milyen ember válik belőlünk, ha képtelenek vagyunk megbízni másokban. A bizalom csodálatos érzés, hiszen szoros kapcsolatban áll a szeretettel és a biztonsággal, úgyhogy ostobaság lenne megtagadnunk önmagunktól.

Ha adunk egy második esélyt másoknak, azzal tulajdonképpen mi magunk is kapunk egy második lehetőséget.

Egyedül is tudnunk kell boldognak és magabiztosnak lenni. Így sosem fogunk egy rossz kapcsolatban sínylődni csak azért, mert félünk az egyedülléttől.

Ha valaki még az esküvője napján is bizonytalan, akkor tuti, hogy nem a helyes úton jár, és épp egy hatalmas hibát készül elkövetni. A házasság és a gyereknevelés még akkor sem sétagalopp, ha az ember biztos abban, hogy megtalálta a tökéletes párt. Őrültség belevágni, ha még ebben sem lehetünk biztosak.

Azok az emberek, akikkel érdemes együtt lenni, önmagunkért szeretnek majd minket, és nem zavarják őket fizikai tökéletlenségeink (ha egyáltalán tökéletlenségnek fogják fel ezeket). Talán mi visszautasítanánk a nagy Őt, ha egy kicsit túlsúlyos vagy szemüveges lenne, esetleg nagy lenne az orra? Remélem, nem. Akkor miért tenné velünk ezt egy olyan személy, aki méltó a társaságunkra?

Ha valóban megtaláltuk a tökéletes párt, akkor a jövőre vonatkozó fontos kérdések előtt mindenképpen érdemes várni legalább egy évet. Végül is mi az a tizenkét hónap egy egész élethez képest? Hova a nagy sietség? Miért nem állunk meg, és élvezzük ki az együtt töltött időt, mielőtt a mindennapi élet terhei ránk nehezednének?

A szerelmesek közötti bizalom létfontosságú dolog. Mindegy, hogy a hűtlenségről, az ígéretek betartásáról, a pénz elköltésének mikéntjéről vagy bármi másról van szó. Ha nem tudunk megbízni a párunkban, akkor sosem leszünk igazán boldogok.

Amint rájövünk, hogy a párunk nem szeret minket, nagyon bátornak kell lennünk, és véget kell vetnünk a kapcsolatnak, még mielőtt ő szánná rá magát erre a lépésre. Persze rossz érzés lesz, hogy elveszítjük, viszont így megőrizhetjük a méltóságunkat, és egy nap majd ráébredünk, mennyire helyes döntést hoztunk akkor.

Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, mélyek és szeretetteljesek, ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.

Az a legfurcsább dolog mások ócsárlásában, hogy az elkövető mindig azt hiszi, hogy ettől az áldozat fog rosszabb színben feltűnni. Ám ha valaha is voltunk már tanúi ilyen szituációnak, akkor biztosan tudjuk, hogy ez nem így van. Mindig az elkövető tűnik rosszabbnak.