Az élmények változtatnak rajtunk, de a jellemünk szerint nem teremtenek bennünk új tulajdonságokat, csak siettetik a meglevők kialakulását.

Általában az események nem mellettünk, fölöttünk haladnak el, hanem rajtunk át, és átalakítanak bennünket.

Aki nem próbálkozik semmivel, eleve elfogadja a kudarcot.

Az asszonyok legfőbb gondja mindig találni valamit, amit meg kell vásárolni.

Senki sem mentes a múlttól, még az az ifjú sem, aki egyedül néz szembe a jövőjével, márpedig ez a múlt a szabadság ellenkezője; senki sem indul a semmitől, akkor sem, ha ő maga még semerre sem indult el, ott áll - mondjuk így - az élet küszöbén, de elődeinek természete meghatározza jövőjét, vagyis a szabadságát, anélkül hogy tudna róla.

Az embernek félre kell tennie, halogatnia kell saját létfontosságú gondjait, töprengéseit, mert környezete folytonosan olyan nyüzsgésbe vonszolja bele, amelyhez semmi köze, olyasmi miatt kényszerül magyarázkodni, ami hidegen hagyja, vagy éppenséggel undort kelt benne.

Valahányszor számunkra megoldhatatlan létkérdés elé kerülünk, és a továbbiakban a dilemma nem hagy nyugton, mindent elkövetünk, hogy halogassuk, megkerüljük a szembenézést azzal a megoldással, amellyel eddig nem néztünk szembe.

Semmi sem illetlenebb és bosszantóbb a többiek számára, mint ha valaki olyan környezetben pontos, ahol mindenki a viszonylagosság nyájas és tág értelmezéséhez tartja magát.