Egy ember megmentése is elég nehéz, de ha azt hiszed, hogy egyszerre az egész világot megmentheted, akkor a sorsot hívod ki magad ellen.

Az ember elér egy bizonyos pontot az életében, és azt veszi észre, hogy napjait legalább annyira a holtakkal tölti, mint amennyire az élőkkel.

A pénz kitaláció, haszontalan papírdarab, ami csak attól értékes, hogy nagyszámú ember értéket tulajdonít neki. A rendszer hitalapon működik. Nem igazság vagy valóság, hanem kollektív hit.

Nem próbálom védeni a döntéseimet. Talán nem voltak praktikusak, de igazság szerint nem is akartam praktikus lenni. Új élményeket akartam. Kilépni a világba és kipróbálni magam, ettől elmenni addig, felderíteni annyit, amennyit csak bírok. Úgy véltem, hogy amíg nyitva tartom a szemem, bármi történik is velem, az hasznos, olyasmire tanít, amit addig nem tudtam.

Arra tanítanak minket, hogy higgyünk a "szabadságot és igazságot mindenkinek" deklamációban, pedig a valóságban a szabadság és az igazság gyakran egymás ellen játszanak.

A pénz felosztotta a világot nyertesekre és vesztesekre, gazdagokra és szegényekre. Ami remek felállás a nyerteseknek, de mi van azokkal, akik vesztenek?

A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jobb legyél azoknál, akik rosszul bántak veled.

Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.

A gondolat valóság... A szó valóság. Minden, ami emberi, valóság, és néha már azelőtt tudunk róla, hogy megtörténik, még ha nem vagyunk is tudatában. A jelenben élünk, de a jövő minden pillanatban bennünk van.

Ha nem vagy kész mindenre, nem vagy kész semmire.

Amint valaki felfedezi a másikban önmagát, nem tekinthet többé az illetőre úgy, mint egy idegenre.

Többé nem vagyok itt. Soha nem mondtam,

amit te mondasz,

hogy mondtam. Ám mégis, a test az a hely,

ahol semmi nem hal meg. És minden éjjel

a fák csendjéből, hiszen tudod,

a hangom

feléd tart.

A vég csak képzeletben létezik, cél, amit kitalálsz magadnak, hogy mozgásban maradj, de elérkezik a pillanat, amikor rájössz, hogy sosem érheted el.

Akkor tudjuk meg, kik vagyunk valójában, amikor feloldódunk valaki másban. Aki képes arra, hogy ne csak önmagának éljen, az találja meg önmagát. A szívünk mélyén mindannyian erről ábrándozunk.

A tények nem visszafordíthatóak, pedig az ember azt hinné. Csak mert be tudsz jutni, még nem jelenti azt, hogy kifelé is menni fog. A bejáratból nem lesz kijárat, semmi sem garantálja, hogy az ajtó, amin egy perccel ezelőtt beléptél, ott lesz akkor is, ha visszafordulsz érte.