Magadon kell segítened. Ha eltört benned valami, a saját kezeddel kell rendbe hoznod.

A szánalom olyan rémes, felesleges érzés - palackba kell zárni és magadban tartanod. Amint megpróbálod kifejezni, csak még jobban elront mindent.

Ha az embernek nincs, amit várjon, akár halott is lehet.

Át kell élni mindent, ami szörnyű. Minél nyomorultabb az életed, annál közelebb vagy az igazsághoz, a lét magjához.

Nincs kivételezés - minden percben tiszta lappal indulunk, ugyanúgy kitéve a sors övön aluli ütéseinek, mint a megelőző percben.

Az igazi próba, végső soron, olyanná lenni, mint bárki más. Ha ez megvan, az ember páratlan egyedülállósága nem kérdéses többé. Szabad - nemcsak másokhoz, hanem önmagához viszonyítva is.

Az elszalasztott lehetőségek éppolyan szerves részét képezik életünknek, mint amelyekkel valóban éltünk.

Vannak jó napjaim, és rossz napjaim. Amikor rossz napom van, a jó napokra gondolok. Nagy áldás az emlékezet.

Semmiféle vigasz nincs az utókor elismerésében.

Amikor valaki elég szerencsés, hogy egy történetben éljen, egy képzeletteli világban, ennek a világnak fájdalmai eltűnnek.

Lakik bennem egy kobold, és ha időnként nem engedem ki randalírozni, a világ pokoli unalmassá válik. Én meg utálok mogorva és unalmas lenni.

Minden emberben több ember lakik, legtöbben úgy ugrunk egyik énünkről a másikra, hogy sosem tudjuk meg, kik is vagyunk valójában.

Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.

Életünk sodrát nemigen tudjuk irányítani, kezünkből kiperegnek sorban a dolgok. Százszor is meghalunk, mire elfogy életünk.

A pénz sosem csak pénz. Mindig valami más is, valami több, és mindig övé az utolsó szó.