A figyelem az a fénycsóva, amely rávilágít a számunkra fontos információkra a ránk zúduló hírhalmazban.

A figyelmünk úgy működik, mint a mágnes: a szükséges információ vasreszelékét a rejtekhelyről is magához rántja, míg az érdektelen hírek faforgácsát akkor is ott hagyja, ha szinte kiüti a szemünket.

Nehéz a magunk emelte piedesztálról szétnézni, és elismerni, hogy mások legalább olyan fontos és érdekes dolgokat csinálnak, mint mi.

A szakmák ma már önnemzéssel szaporodnak, és lassan már a cérna befűzéséhez is három szakember kell: egy, aki a cérnához ért, egy, aki a tűhöz, és egy, aki a lyukhoz.

Az ember úgy lett ember, úgy maradt meg, hogy alkalmazkodott a természet változásához. Egy szervezet, egy vállalat ugyanezt csinálja a társadalomban, a gazdaságban, csak nincs rá százezer éve.

Csak a mindig ugyanoda hulló esőcsepp vájja ki a követ: a folyamatos reklám adja el a terméket.

A publicitás megágyaz a vásárlónak, a reklám megpróbálja szobára vinni.

A harag gyakran egy életre szól. A hitelességet ugyanis legalább olyan nehéz visszaszerezni, mint hitelt kapni a banktól, ha az előző hitel részleteit nem fizettük ki.

A szabadság megszeretett szokás.
A függetlenség: önként vállalt függés.
Én elszállok, mert visszatérhetek,
és visszatérek, mert elszállhatok.

A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.

A Vadulós Autós nevű állatfaj többsége az amerikai bölény és az ámokfutó indiai elefánt kereszteződéséből származik. Arról lehet megismerni őket, hogy négy kerék van alattuk, és két dögkeselyű felettük. Nagyon hasonlítanak az emberre, de ha autóban ülnek, akkor nincs fülük, csak szájuk. Olyankor a szájukkal ugyanúgy beszélnek, mint mi, de velünk ellentétben csak néhány szót ismernek a magyar nyelvből. Mondataik elsősorban b vagy k betűvel kezdődnek és felkiáltójellel végződnek.

Vannak élőlények, amelyek kizárólag a mi bosszantásunkra jöttek a világra. Ilyen például a szúnyog és a szomszéd. A két élőlény között az a különbség, hogy a szúnyogot könnyebben agyon lehet csapni.

A világ legjobb üzlete két apukát tartani. A régi is, az új is mindenben a kedvünkbe jár, hogy csak őt szeressük. Aki ezt nem tudja kihasználni, az nem érdemli meg, hogy két apukája legyen.

Az édesapa olyan, mint a kenguru, nem szívesen nyitja ki az erszényét. Az a téves elképzelése van, hogy mivel a pénzt ő keresi meg, ő döntheti el, hogy kinek mennyit ad. Hosszú, szívós neveléssel tudjuk csak rávenni, hogy ebből a rögeszméből kigyógyuljon.

Időnként előfordul, hogy a szüleink elválnak és az anyukánk új apukát hoz a házhoz. Ezt mi, gyerekek könnyedén meg tudnánk akadályozni, de általában nem akarjuk, mert tudjuk, hogy az új apuka sokkal olcsóbb, mint a szerelő, ha elromlik a villany vagy a vízcsap.