Bizonyos vallásalapítók és ezoterikus elméletek kiagyalói nem létező problémákat is bárki hasába belebeszélnek, akinek lelki- vagy létbizonytalansága ehhez jó táptalaj. Majd ezeket a nem létező problémákat tökéletesen hatékony módszereikkel - és megfelelő pénzösszegért - meg is oldják.

Sztereotípiák nélkül nem tudnánk élni. Az ember nem mérlegelheti másodpercenként a világ dolgait, hogy: mi igaz és mi nem. A kultúra felfogható a régi, az éppen születő, és mindig megújuló sztereotípiák rendszerének is.

Az ember imádhat valakit este, de csak akkor kösse össze az életét az illetővel hosszabb időre, ha reggel is ugyanúgy szereti.

A legnehezebb úton is végigmegy az ember, ha az örömökkel van kikövezve.

Mindenkit leginkább arra lehet megtanítani, amit ismeretei, tapasztalatai alapján az illető már szinte tud, és arról lehet meggyőzni, amiben már majdnem hisz.

Nem mindig sikerül az emberek szájába rágni, hogy mit gondoljanak, de azt igen, hogy miről gondoljanak valamit.

Még egy hangya is életre szóló élmény lehet, ha megfelelő nagyítású mikroszkóp alatt figyeljük.

Az újságírás szerint: minden téma jó téma, csak tudni kell megírni.

Tudni valamit, az keveset jelent. Tudni valamit csinálni a hétköznapokban, az a minden.

A nagy műveltségnek és az intelligenciának nem szükségszerű következménye a jó írásbeli kifejezőkészség. (Amint egy íróembertől se várjunk minden esetben nagy bölcsességet, vagy magas IQ-t!)

Az írni tudás legalább olyan fontos a 21. századi szakember életében, mint a beszélni tudás. Magunkat pontatlanul kifejezni annyi, mint magunkról - ismereteinkről, véleményünkről, gondolatainkról - torz képet nyújtani.

A publicitás nem tud csodát tenni, ha a cég maga nem tesz csodát.

A médiával foglalkozó munkatárs karmester, az információs források karmestere. Nem ő játszik a hangszereken, de nélküle nem szólal meg a szimfónia - a vállalat üzenete.

A hírgyűjtés hasonló az aranymosáshoz. Nagyon sok ideig kell szitánkat a vízbe merítgetni, hogy egy picike aranyszemcse megcsillanjon. Ugyanakkor, mint egy kanadai aranyásó közmondás tartja: az arany ott van, ahol megtalálod.

Az ellenfeleink, vagy finomabban szólva, a versenytársaink időnként többre taníthatnak bennünket, mint a barátaink.