Sokkal könnyebb lenne eladni a lelkem, ha meg tudnám találni.

Amit megéri csinálni, azt megéri túlzásba vinni. Nos, tulajdonképpen még mindig ezt mondom, és eszerint is élek. De most már más, egészségesebb módon viszem túlzásba a dolgokat.

Az élet tulajdonképen hosszú út a semmibe. Időnként elkerülhetetlenül defektet kapunk az úton, és ez mindig rosszkor történik... De nem igazán van választásunk. Ki kell szállnunk, kereket cserélni, visszaülni az autóba, és tovább menni az élet országútján.

Amit eddig megtanultam ebben az életben, az, hogy hagyjuk a maguk útján menni a kis dolgokat, amennyire csak lehetséges, és próbáljuk nem elmulasztani a nagy dolgokat.

Mindig hajtott valami, még akkor is, mikor nem tudtam, merre hajtok.

Azt hiszem, mindnyájunknak végig kell járnunk a nekünk kijelölt utat, még azoknak is, akiknek az elképzelhető legrosszabbat kell választaniuk.

Ahogy Hemingway mondta, csak egyvalami tud elrontani egy napot: az emberek. Én vagyok az az ember, aki elrontottam az életem.

Néha az embernek egyszerűen nincs választása... legalábbis ezt hisszük.

A pokolban sem tombol akkora düh, mint egy kisvárosi fiúban, akinek van egy álma.

Az, hogy az ember már sokat élt, nem jelenti, hogy sok van még neki hátra.

Az egyetlen módja, hogy az ember igazán éljen, ha szembenéz a halandóságával.