Meghallgatni, mielőtt beszélnénk, tájékozódni, mielőtt döntenénk, megérteni, mielőtt határoznánk, és soha nem elfelejteni, hogy minden emberben együtt található a jó és a rossz cselekedetek forrása.

A követek szívesen hiszik, hogy eredményesnek bizonyult küldetésüket maguk kezdeményezték.

A rossz cselekedeteket rendszerint jó szándékkal magyarázzák.

A szerelemben nem elegendők a közös vágyak; ezeket a vágyakat egyszerre és ugyanabban a pillanatban kell kifejezésre juttatni!

Az évek valójában csak keveset változtatnak jellemünkön, és nincs olyan életkor, amely megszabadít hibáinktól.

Az ember gondolkodó egység, hat a többi emberre, és átalakítja a világot. De ha ez az egység hirtelen felbomlik, szétesik, mit jelent akkor a világ, és mit az emberek?

Ne foglalkozzunk a szomszédunk arcán nőtt kelés kifakasztásával, amikor a miénket lepra marja!

A háborúk a bűnözés nagy lehetőségeit teremtik meg.

Az ellenség ellen barátokkal kell kormányozni. Azok az uralkodók, akik napjaikat és erőiket azzal vesztegetik, hogy megnyerjék ellenfeleiket, elégedetlenné teszik igaz támogatóikat, és csak árulásra mindig hajlandó, hamis barátokat szereznek.

Néha csak az tény, hogy él, csodás élménnyel töltheti el az embert!

Királyunkat nem választjuk, hanem szolgáljuk.

Eljön az idő, amikor az embernek olyan érzése támad, hogy ha csak önmagáért dolgozik, akkor semmiért fáradozott.

Az emberi cselekedeteknek és a sorsok váratlan fordulatainak összefonódása mindig meglepetéseket tartogat.

Mielőtt mások megjavítására vállalkozunk, a magunk megjavításával kell kezdenünk.

Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, mind egyformán eltűnt napok, és a múlt hamujának minden tenyérben egyazon súlya van.