Vannak, akik mindig utazásokról és kalandokról álmodoznak, hogy ezáltal mások és a maguk szemében is hősnek tűnjenek. Ám amikor már félúton vannak, és valamiféle veszély mutatkozik, észbe kapnak: "Miféle ostobaság sodort idáig, miért kellett belekeverednem?"
Az ember, csupán azzal, hogy él, elromlik, és annyit veszít a tisztaságából, amennyit hatalomban nyer. Bármennyire is áttetsző egy forrás, mire folyammá duzzad, nem kerülheti el, hogy magával ne sodorja a sarat meg az iszapot.
A hatalom azoknak a beleegyezése nélkül, akiken gyakorolják, önámítás, amely soha nem tart sokáig; különösképp törékeny az egyensúly a félelem meg a lázadás között, amely egy szempillantás alatt felborul, amikor elegendő számú ember egy időben ébred tudatára, hogy hangulatuk azonos.
