Imádkozom az úristenhez, hogy ez a fiú ne taszítson a mélybe, ne törjön össze, mert már így is rengeteg darabban heverek, és fogalmam sincs, mennyi törést bírok még ki.
A "mi lett volna, ha" nem számít. Nem mehetek vissza a múltba, hogy megváltoztassam a dolgokat, viszont elindulhatok előre, és megteremthetem magamnak az az életet, amire vágyom.
A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta. Hátra lehet hagyni. Hogy az lehess, akinek eleve lenned kéne, nem pedig az, akinek a történtek miatt érzed magad.
Sosem voltam oda az okos ötletekért. Én az eszetlen, meggondolatlan döntésekben hiszek, azok teszik érdekessé az életet. Márpedig az életnek muszáj érdekesnek lennie, mert csak egyszer adatik meg nekünk.
Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.
Ha valaki bízik bennünk annyira, hogy megossza velünk a titkát, akkor sokkal könnyebb megbízni benne. Mintha az illető feltárná előttünk a szívét, és cserébe nekünk is ki kéne tárulkoznunk előtte.