Azokkal a kártyákkal kell játszanod, amit leosztottak neked, mint mindenki másnak ebben a rohadt világban.

- Tudod, mit? - Hirtelen teljesen oda nem illő módon kacarászni kezdtem. - Nagyon jóképű vagy. Nagyon-nagyon jóképű.
Bones rám pillantott.
- A fenébe. Reggel utálni fogod magad ezért.

Nem félek a sírtól. Félig már úgyis benne vagyok.

A szükség nagy úr. Amire szükséged van a túléléshez, azt megtanulod szeretni.

Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.

Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget.

Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája.

Ne csókolj úgy, mint egy nőt, ha úgy akarsz kezelni, mint egy gyereket.

A fény ugyanolyan bántó volt, mint előbb, s körülfolyta vonásait. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal.

Vannak dolgok, amelyek megérik a következményeket.

Csak akkor légy jó, ha a rosszalkodás nem szórakoztatóbb!