Mikor a halállal szembesülsz, a szenvedély, mi az élethez köt, teljesen haszontalan. Az egyetlen, mit tehetsz, hogy feladod szenvedélyed. Csak így van esélyed a túlélésre.

Ha átérzel minden halált, mit te okoztál, minden életet, mit derékba törtél, minden lassú és verejtékes termést, mit letaroltál, minden gyermeket, kinek jövőjét elloptad, az őrület a nyakad köré tekeri hurkát, és kivezet egy sötét erdőbe, hol a folyók mocskosak és a madarak némák.

Ha a szerelem szenvedély volt, a gyűlölet megszállottság lesz. Vágy, szükség, hogy az egykor szeretett lényt gyengének, megalázottnak, szánalmasnak lássuk. A méltóság már rég tovaszáll, most az undor közeleg. A gyűlölet nemcsak az egykor szeretett lénynek szól, magunknak is; hogy tudtunk egy ilyet valaha is szeretni?

Nincs értelme olyan valakit szeretni, aki mellett soha nem ébredhet fel az ember, hacsaknem véletlenül.

A szerencsejátékost a győzelem reménye hajtja s a veszítéstől való félelem villanyozza fel, és amikor nyer, azt hiszi, a szerencse mindörökre mellészegődött, ismét nyerni fog.

A legegyszerűbb emberek is jogot formálnak arra, hogy saját hibáikat követhessék el.

A háborúnak soha nem lesz vége. Sem most, sem később. Valahányszor azt kiáltjuk: Béke!, és hazarohanunk a kedvesünkhöz, és hogy megműveljük a földeket, soha nem békében, csupán a következő háborútól kapott haladék időben élünk. Mindig lesznek következő háborúk. A jövő ki van ikszelve.

Azt mondom, hogy szerelmes vagyok. Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy jövőmet, múltamat, mindent átértékelek, ennek az érzésnek a fényében látok. Olyan, mintha valami idegen nyelven írtam volna eddig, s most hirtelen el tudnám olvasni, amit írtam. Szavak sem kellenek neki, s megérteti velem, ki vagyok. És, mint általában a zsenik, nem is tudja, mit tesz és hogy teszi.

Minden szerelmes egyszerre gyámoltalannak és vakmerőnek érzi magát, ha azzal van, akit szeret? Gyámoltalannak, mert mint valami öleb, mindig kész gazdája lábainál henteregni. Vakmerőnek, mert tudja, akár egy sárkányt is leszúrna egy konyhakéssel, ha szükség lenne rá.

Olyan, hogy bizonyos mértékű győzelem, nincs. Meg kell védeni, amit megszereztünk.

A győzők akkor veszítenek, amikor kezdenek belefáradni abba, hogy folyton csak győznek.

Bárkivel esel is először szerelembe, úgy igazán, ő lesz az, ki míg élsz, mindig haragot ébreszt benned, akiről nem tudsz logikusan gondolkozni. Lehet, hogy megtalálod a helyed valahol, lehet, hogy boldog leszel, de az, ki elvette a szíved, mindig uralkodni fog feletted.

A szenvedély csak az egyetlent akarónak való.

Ha az ember életébe a szenvedély későn jön el, nehezebb feladnia. Azok, akik későn találkoznak ezzel a szörnnyel, ördögi választás előtt állnak. Mondjanak búcsút az ismert világnak, és vitorlázzanak ki az ismeretlen óceánra úgy, hogy abban sem lehetnek biztosak, látnak-e még szárazföldet valaha? Adják fel a mindennapi élet apró örömeit, melyek elviselhetővé tették addig az életet, söpörjék félre a régi barátok, sőt netán még egy szerető érzéseit is? Röviden, viselkedjenek úgy, mintha húsz évvel fiatalabbak volnának, és ott állnának a Kánaán kapujában?
Általában nem teszik.

Az ember elutasítja a szenvedélyt, miként a házában sem ésszerű leopárdot tartania, ha mégoly szelídnek tűnik is először a vad. Lehet, hogy valaki azt mondja, nem probléma neki etetni egy leopárdot, és hogy a kertje is elég nagy, de tudni fogja, legalább álmaiban, hogy nincs olyan leopárd, mely valaha is megelégedne azzal, amit kap. Kilenc éjszaka után kell hogy legyen egy tizedik, és minden sóvárgott találka után az ember sóváran várja a következőt. A szerelemnek soha nem elég a táplálék, soha nem elég nagy a kert.