Ha egyszer isteni parancs, hogy "Isten nevét hiába ne vegyed", miért adta Isten az embernek a beszédet?

Abban, amihez a politikának köze van, minden lehetséges. A háborúban az ember megbocsáthat az ellenségének, aki kevéssel azelőtt még az életére tört, és megoszthatja vele a kenyerét, de a politikai harcban az ember gyűlöli az ellenfelét, s egyetlen szó miatt apák és fiúk is egymás gyilkosaivá lehetnek.

Csak érzéketlen fatuskók politizálnak úgy, hogy fölgyújtják a sajtot, a szalonnát, a kolbászt meg a lisztet, fejszével szétverik a tejüzemek rézüstjeit és lelövöldözik a disznókat.

Sok esetben épp a műveltség ködösíti el az agyat.

A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.

Egy plébánia attól még mintaszerűen végezheti a dolgát, hogy egy haranggal kevesebb van a temploma tornyában. Nem az a fontos, mekkora lármát tud csapni. Istennek olyan jó füle van, hogy azt is meghallja, ha egy mogyorónyi harangocskával harangoznak neki.

Aki bajban van, nemigen képes épkézláb következtetésekre.

Ha valaki nevetségessé lesz, attól akkor se félnek, ha mázsás ökle van, és a tetejébe magát az Úristent képviseli.

Milyen gyönge az erős ember, amikor nevetségesnek érzi magát!

Tulajdonképpen az éneklés is sport: erősíti a tüdőt.

Mielőtt rámondjuk valamire, hogy csoda, jól meg kell vizsgálni, hátha csak egy egyszerű természeti jelenséggel állunk szemben.

Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.

Ha ahelyett, hogy beszélsz és csak utána gondolkozol, előbb meggondolnád, mit kell mondanod, és aztán beszélnél, nem kellene utólag megbánnod, hogy butaságokat mondtál.

Azok a halottak, akikkel az ember szemtől szembe találkozik az utcán, általában élők.

Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.