Nincsenek se igazságos, se szent háborúk: minden háború igazságtalan és ördögi.

Nem minden kilométer egyforma hosszú, s ennek az az oka, hogy az emberek sem egyformák. Néha még városhelyen is elég befordulni egy mellékutcába, s máris egészen más világban találjuk magunkat.

A haza sem az a színes zászlódarab, amit zászlónak neveznek. Mégsem lehet a haza zászlajával úgy bánni, mint holmi rongydarabbal.

Az igazi alázat lemondani azokról a dolgokról, amelyek a legdrágábbak nekünk.

Forradalmat csak akkor lehet szítani, ha a nép senyved.

Ha nem ismernéd a félelmet, mit érne a bátorságod?

Az én hitem határtalan lehet, de ha tíz napig nem iszom, megszomjazom. A hit arra való, hogy elviselje az ember ezt a szomjúságot, és derűs lélekkel úgy fogja fel, mint isteni próbatételt.

Ha a veszélyt át lehet gondolni, már nem is félünk tőle. Akkor félünk, ha a veszélyt csak érezzük, de nem ismerjük. Olyan, mintha bekötött szemmel járnék egy ismeretlen utcán. Ronda dolog.

Aki megnyer egy háborút, hamarabb vág bele egy másikba, mint az, aki elveszti.

A papnak az a dolga, hogy összeszedje és a Vatikánon keresztül a Paradicsomba küldje az odavaló lelkeket. Tehát a papnak egy kolerajárvány, egy földrengés vagy egy háború kellős közepén gyöngyélete van. Mert akinek az az élete, hogy lelkeket ment meg, annak ez a bőség birodalma.

A lelkiismeret hangját éjszaka jobban hallani.

A nagyvárosokban az emberek leginkább azon törik magukat, hogy eredeti módon éljenek, ebből lesznek azután azok az egzisztencializmusféle dolgok, amelyek a világon semmit sem jelentenek, de azt az illúziót keltik az emberben, hogy másképpen él, mint a régiek.

A haladás az ember szemében egyre jobban összezsugorítja a földet: egy napon, amikor az autók percenként százmérföldes sebességgel fognak száguldozni, az ember mikroszkopikus méretűnek látja majd a világot, s úgy fogja magát érezni, mint egy veréb egy hatalmas árboc tetején, belebámul a végtelenbe.

A nagy műveltség visz a tudatlanságba, mert ha a műveltség nem a hitre támaszkodik, az ember egy bizonyos ponton csak a dolgok matematikáját látja. És ennek a matematikának a harmóniáját tekinti istenének, elfelejtve, hogy maga az Isten teremtette ezt a matematikát és ezt a harmóniát.

Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bűnre, mégsem vétkezik.