Paradoxonnak tűnhet, de ahhoz, hogy megtalálj valakit, aki szeret, az első lépés az elengedés, mert a szeretet sohasem egy elképzelt kép. A szeretet a legkevésbé sem függ külső értékektől.

A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul - spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.

Mindnyájunknak hinnünk kell, hogy szerethetők vagyunk, és hogy szeretnek is minket.

Vándorutamon találkoztam egy öreg szanjászíval, Ganakának hívták - ő akkor valami nagyon lényegeset mondott nekem. Engedd, hogy a világ legyen a tanítód! Akkor még nem fogtam fel, mit ért ez alatt, most azonban már tudom. Minden élmény, amely csapdába ejt, világi élmény. A világ csalóka, nehéz átlátni, milyen is valójában. Ez a világ azonban mégsem több, mint vágy, márpedig minden vágy követésre késztet. Miért? Mert azt hisszük, valódi. A világ nem egyébre tanít, mint arra, hogy "ne higgy bennem!" A vágyak fantomok: csak arra jók, hogy leplezzék a halál vigyorgó pofáját. Légy bölcs! Ne higgy semmiben!

Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerűen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel.

A jövő olyasvalami, ami elkülönült szándékkal mindig létrehozható, de sohasem a jelennel harcolva.

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét.

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont.

Az idő valójában nem egy kilőtt nyíl, egy óra vagy egy folyó, hanem a lét ízeinek ingadozása.

Bár a lélek nem helyhez kötött, mégis a testnek nevezett ujjlenyomatban lakozik.

Minden vágy magában hordozza spontán beteljesülésének mechanizmusát. A vágy színtiszta lehetőség, amely igyekszik megnyilvánulni.

Az "illúzió" szónak seregnyi jelentése van, s némelyik illúzió bizony igencsak csábító. Példának okáért csábító illúzió, hogy szerelmünk örökké fog tartani. Vagy az az illúzió, hogy soha nem halunk meg. Vagy, hogy a tudatlanság áldás. Buddha meglátta az effajta csábításokban rejlő veszedelmet. Ritkán szólt keményen, ám el tudom képzelni, ahogy sorra pukkasztotta ezeket a buborékokat: a szerelem igenis véges, mindenki meghal, a tudatlanság igenis az ostobasággal egyenlő.