Minden tragédiának megvan a maga búskomor szépsége, amelynek láttán vagy sírásra, vagy kacajra fakad a szemlélő.

Amikor már nem segít az értelem és a finomkodás, még mindig meggyőzheted a másikat egy franciakulccsal.

Nehéz teljesen kilátástalannak érezni a helyzetedet abban a fennkölt pillanatban, amikor először pillantod meg a hajnalt.

A testvéri gonoszság roppant undorító tud lenni.

Az emberek nagy tehetséggel képesek olyan indokokkal előállni, amelyek igazolják az ostobaságaikat.

A titkok mostanság olyanok, akár a hópelyhek - ritkák, és nehéz sokáig megőrizni őket.

A bátorság csodálatra méltó utolsó mentsvár, arra az esetre, ha az értelem végképp befuccsol.

Ha kétségeid támadnak, nehogy úgy próbálj gondolkozni, mint valamelyik ostoba mozifilm idióta hőse.

Néha csak kívülállóként látod magad igazán. Vagy még inkább akkor, ha valaki mássá válsz.

Csak a bolondok számítanak arra, hogy a titkaik örökké titkok maradnak.

A névtelen pletykálkodás, ha a maga helyén kezeled, igen tiszteletreméltó módja a bajkeverésnek.

Tapasztalataim szerint az emberek szinte bármiről meg tudják győzni magukat.

Néha az az egyetlen esélyed, ha kihívod magad ellen a sorsot, előretörsz - és reméled a legjobbakat.

A bátorságnak is megvannak a maga feltételei.

A modern bölcsesség szerint sohase lepődj meg, ha kiszivárog valami a rejtett tudásból. Hosszú távon egyetlen titok sem marad titok.