Az elméleti lehetőségnél néha érdekesebb a gyakorlati lehetetlenség.
Az evolúció egy olyan folyamat, ami szinte soha meg nem történő dolgok felnagyításán alapszik.
Egy algoritmusnak nem kell célja vagy értelme legyen.
Amikor a kommunikációs képesség megszületik egy állatfajban, akkor az őszinteség nem a legjobb politika, mivel ezzel az ember túlságosan is kiszolgáltatja magát vetélytársainak.
Minden emberi elme, amit valaha is megnéztünk - elsősorban is beleértve az ember saját elméjét, amelyet "belülről" tudunk megnézni -, nem csupán a természetes kiválasztódás, de az óriási mérvű kulturális átalakítás terméke is.
Igen sokat lehet nyerni a kommunikáción, ha ügyesen van adagolva - elég igazság ahhoz, hogy az ember hitele megmaradjon, s elég hamisság ahhoz, hogy a lehetőségek nyitva maradjanak.
Aki soha nem blöfföl, sose nyer; aki mindig blöfföl, mindig veszít.
"Mutatókat" és "indexeket" tartunk az agyunkban, és annyi tényleges adatot hagyunk a külvilágban, amennyit csak lehet, címjegyzékeinkben, a könyvtárakban, jegyzetfüzetekben, számítógépekben - és persze baráti és társasági körünkben. Az emberi elme nemcsak hogy nem korlátozódik az agyra, de komoly csonkítását jelentené, ha megfosztanák ezektől a külső eszközöktől - legalább annyira fogyatékossá válna, mint a rövidlátók, amikor elveszítik szemüvegüket.
Az emberi kultúra eredményei - a nyelv, a művészet, a vallás, az etika, a tudomány maga - maguk is ugyanannak az alapvető folya­matnak a műtermékei (vagyis műtermékek műtermékei...), amelyek a bakté­riumokat, az emlősöket és a Homo sapienst létrehozták. Nincsen külön terem­tése a nyelvnek, és sem a művészet, sem a vallás nem rendelkezik betű szerint értve isteni inspirációkkal. Ha egy égi madár létrehozásához nincs szükség égi fogantyúra, akkor nem kellenek égi fogantyúk a pacsirtához írt óda megírásá­hoz sem. Egyetlen mém sem önmagában álló sziget.
Nem kezdheted el azt reklámozni, hogy mennyi jót tesz a vallásod, anélkül, hogy először aprólékosan levonnád belőle az összes kárt, amit okoz, és alaposan megfontolnád azt a kérdést, hogy vajon egy másik vallás, vagy a vallás teljes hiánya nem szerepel-e jobban.
A tévedés nem csak lehetőség a tanulásra; egy fontos értelemben ez az egyetlen lehetőség a tanulásra, vagy arra, hogy valami igazán újat hozzunk létre.
A tévedés a haladás kulcsa.
Az életben a fejlődés titkos összetevője mindig ugyanaz: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy éppen úgy, mint voltak idők, amikor a tigrisek számára még nem termett babér, úgy jönnek el azok az idők, amikor számukra már nem lesz élhető az élet, kivéve az állatkerteket és más rezervátumokat. És ez éppígy igaz kulturális örökségünk jó részére.
Mielőtt valaki a hitre hivatkozik, amikor az ész sarokba szorította, gondoljon arra, hogy vajon akkor is el akarja-e dobni az észt, amikor az ő oldalán van.