A tettnélküliséghez sem juthat el senki, míg nem járta a cselekvés útját.

A legtöbb úgynevezett `szabadgondolkodó` képtelen belátni, hogy a világon minden nagy és tiszta eszme csak első hirdetőjének eredeti elgondolásában emelkedhet az anyagtalanság szeplőtlen magasságába, de mihelyt az elkerülhetetlen gyakorlati megvalósításra kerül sor, a tiszta gondolat testet kap s ez - ha akarjuk, ha nem - alá van vetve a változandóság és romlás törvényeinek, bár ugyanakkor a belső fejlődés és időnkénti felfrissülés törvénye is uralkodik rajta.

A dolgok eredménye és jelentősége nem tőlünk függ: a mi dolgunk nem lehet más, mint a döntés pillanatában elhatározni, hogy a nehéz és talán kockázattal járó utat, vagy a visszavonulás biztonságosabb alternatíváját választjuk-e.

Ezen a világon még semmi szép és jeles dolog nem jött létre filiszteri számítgatással és elkedvetlenítő körülmények olcsó latolgatásával. Ellenkezőleg: ami érdemeset valaha véghezvittek, mind olyan nekilendülésből, akarásból született, amely méltán kiérdemelhette a pápaszemes józanok elítélő véleményét.

Egyedül az átéltség, a valóságos tapasztalás avatja mély, nagy igazságokká azokat a sokszor ismételt dolgokat, amelyek közhelyként hatnak, ha csupán megszokásból, szív nélkül hangoztatják.

Hangulatunk tudtunkon és akaratunkon kívül befolyásolja látásmódunkat és következtetéseinket. Vasegészségű, nyugodt idegzetű ember egészen másképpen fogja fel ugyanazt a tényt, mint aki beteg és ingerült. Az ember egyszeribe másvalakivé válik, mihelyt beteg vagy ideges.

Ha magasabbra emeljük is lelkünkben a magunk hitének szépségeit és büszkébb polcra helyezzük is tudásunk nagy céljait - azért ne higgyük, hogy az Ember mindig csak értelmetlenül, ostobán s egészen céltalanul csetlik-botlik.

Minden nációt úgy kell elfogadni, amilyennek adottságai, otthonos környezete és szokásai formálták.

A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják gyökereinket, korhadó hulladék, tűzrevetendő holt anyag lesz belőlünk; matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekműveket faragnak, de eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége.

Tökéletes csendet csak a halál hozhat.

Az élményt azonban nem szabad összetéveszteni a merőben érzelmi hangulattal, amelyből hiányzik a megértés törekvése. Az igazi élményben a tudatos megismerés éppen olyan nélkülözhetetlen elem, mint az ösztönös beleérzés.

Mindennek megjön a maga ideje, és mindennel akkor találkozunk, amikor bensőnkben megértünk a találkozásra.