Kívánatos dolog a szerelem, fűszeres illata a háznak, szökőkút dalolása, ezüstkancsók halk koccanása, gyermekek áldása a házra, amint egymás után jönnek az est csendjével szemükben. De ne igyekezz különbséget tenni, megszokott minták szerint választani a sivatagban harcoló katona ragyogó diadalai és szerelem szerezte boldogsága között. Mert csupán a szavak tesznek köztük különbséget.

Ott kezdődik a szeretet, ahol már nincs ajándék, amelyre számíthatunk.

Igazi értékeid nem a tárgyak, amelyek akkor érnek valamit, amikor használod őket, mint a szamarad, ha felülsz rá, vagy edényeid, ha eszel belőlük, de ha elrakod őket, már nincs többé jelentőségük.

A nagy tévedésed abban áll, hogy hiszel az emberi élet tartamában. Mert a lényeges: kinek vagy minek adja magát tovább az ember, amikor meghal?

A bátorság nem azt jelenti, hogy uccu, ütlegeket osztogatsz azoknak, akik más igazságokat képviselnek, mint te.

Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.

Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány.

Szabadságodban a szomszédodba ütközöl, ő pedig tebeléd.

Alkotni annyi, mint életet alkotni, és minden alkotás szavakkal kifejezhetetlen valami.

Az emberen kívül semmi sem világos vagy homályos, összefüggéstelen vagy összefüggő, bonyolult vagy egyszerű. Egész egyszerűen minden van.

Nem valami sokáig mehet az orra után az ember.

Sem a vagyon, sem a győzelem nem örökké tartó állapot, amely úgy kijár az embernek, mint a takarmány az állatnak.

A boldogságot úgy érzi magában az ember, mint valami csupa íz gyümölcsöt.

Hatalmas eredményeket érhetek el a hazugsággal. De ha használom, eltompítom fegyverem élét. És ha fölébe kerekedem is eleinte ellenségemnek, el fog jönni az az óra, amikor majd fegyvertelenül állok előtte.

Ha meg akarom ítélni, milyen az út, a szertartás vagy a költemény, megnézem azt az embert, aki onnan jön. Vagy meghallgatom, hogyan dobog a szíve.