Szinte kivétel nélkül minden nőben él a vágy, hogy meghallgassa, mit jósolnak neki. Ezt már az általam ismert lányoknál is megfigyeltem. Ha együtt elmentünk egy vásárba, majdnem mindig nekem kellett fizetnem, hogy bemehessenek a jövendőmondó sátrába.

Az, hogy szegénynek születtél, még nem jelenti azt, hogy annak is kell maradnod. A pénz különös dolog. Oda megy, ahol igazán akarják.

Azt hiszem, az életben az egyik legfurcsább dolog az, hogy mik ragadnak meg az ember fejében. Gondolom, az ember megválasztja, miket jegyez meg. Valahogy muszáj választania.

Alapjában véve nem vagyok lusta. Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy nyugtalan a természetem. Mindenhová el akarok jutni, mindent meg akarok nézni, mindenbe bele akarok vágni. Keresek valamit. Igen, ez az! Keresek valamit!

A végben ott a kezdet... Gyakran hallottam ezt az idézetet. Egész jól hangzik - de mit is jelent valójában? Létezik-e olyan pont, amelyre az ember odabökhet az ujjával és kijelentheti: ezen a napon ekkor és itt, ezzel az eseménnyel kezdődött minden?!

Léteznek bizonyos ősi erők. Legtöbbjüket elpusztította a civilizáció, de az anyaság mit sem változott az idők folyamán. Állatok, emberek e tekintetben egyformák. Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeret-furdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll.

Az a baj, hogy a fiatalok mind holtbiztosak abban, semmi sem létezhet a saját filozófiájuk határán túl, és mindjárt felizgatják magukat, ha valami kiábrándítja őket belőle.

Senki nem tudja megakadályozni a Végzetet. Milyen balszerencsés az a vízió, amely rombol, holott azért idézték fel, hogy megmentsen valakit.

Sok olyan ok lehet, amely szétválaszt: távolság, termet, gondolkodásmód... de mind közül a legrosszabb, ha az idő választ el.

Tulajdonképpen mi az őrültség? Biztosíthatom, hogy minél tovább tanulmányozzuk ezt a témát, annál nehezebb állást foglalnunk. Mindnyájunkban van bizonyos mértékű önimádás, és amikor ez odáig fajul, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk Oroszország cárja, akkor bezárnak vagy megzaboláznak bennünket. Hosszú út vezet azonban odáig. És ugyan ki tudná pontosan megmondani, hol van az a pont, ahol meghúzhatjuk a határt, és bízvást kijelenthetjük: "Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma." Ilyen ugyanis nem létezik.

Azt mondja, a bűn büntetlen marad; de vajon tényleg így van? A törvényt olykor ki lehet játszani, igaz; ok és okozat azonban nem pusztán a törvényi kereteken belül érvényesül. A mondás, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését, kétségkívül közhely, az én véleményem szerint azonban nagyon is igaz.

Én sajnos nem hiszek a tökéletes lényekben. Mindannyiunknak van hibája - és a háztartási munkában ez nagyon hamar kiderül!

A távolság keserves próbája a szerető szíveknek!

A szóbeszéd valóban olyan, mint a kilencfejű lernai hidra, melyet nem lehet elpusztítani, mert ha levágják az egyik fejét, kettő nő helyébe.

Ha igazolódik, hogy az ember tévedett, a kudarcot szerényen el kell tudni viselni, és más módon kell próbálkozni újra.