Legtöbbször azt a tudatlanságot kell megbocsátanod másoknak, és különösen magadnak, ami károkat okoz. Az emberek nem csak tudatosan bántanak. Legtöbbször nem tudják, hogyan csinálhatnák másképp a dolgokat; nem tudják, hogyan legyenek mások, jobbak.

Az igazi szeretet soha nem kényszerít.

Az emberek nagyon szívósak tudnak lenni, amikor képzelt függetlenségük kincseit védelmezik.

Az élet eléggé valóságos akkor is, ha nem homályosítjuk el a dolgokat hazugságokkal.

A hazugságok olyanok, mint egy kis erődítmény; belül biztonságban, és hatalommal bírónak érezheted magad. A hazugságokból épült kis erődítményeden keresztül próbálod irányítani az életedet és manipulálni másokat. De az erődítményhez falakra van szükség, tehát építesz néhányat. Ezek a te hazugságaid igazolásai.

A kegyelem nem függ a szenvedés létezésétől, de ahol szenvedés van, ott meg fogod találni a kegyelem sokféle és sokszínű megnyilvánulását.

A bűn önmaga büntetése, ami belülről emészti az embert.

A szeretet nem a korlátozás; a szeretet maga a repülés.

Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát, és megfosztanánk a repülés képességétől.

Jót tesz a léleknek, ha időnként kinyitják a csapot, és engedik, hogy jöjjenek azok a folyamok - a gyógyulás folyamai.

Őszintén szólva úgy gondolom, hogy jogosan haragszom, amikor valaki fenyegeti azt, ami számomra "jó", tudod, amiről úgy gondolom, hogy "jár nekem".

Minden megpróbáltatásban lehet találni valami jót is, ha az ember elég szorgalmasan keresi.

Arról se feledkezz meg, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai.

A szeretet mindig maradandó nyomot hagy.

Az élethez idő kell és sok-sok kapcsolat.