Érvelni jó. Meggyőzni fontos. Hatni felelősség.

A meggyőzés igazán csak akkor sikerülhet, ha saját magunkra is hatunk azzal, amit mondunk, írunk.

Nincs veszélyesebb, mint megsérteni olyasvalaki előítéleteit, aki azt állítja, hogy nincsenek neki.

Minden emberi kapcsolat és kommunikáció kreatív forrása a vita. Egy olyan kapcsolatban vagy közösségben, amelyben a feleket a teljes véleményazonosság és a vitázástól való félelem irányítja, lehet nagy a biztonságérzet, de biztosan kicsi a változásra való képesség. A vitamentes kapcsolatok és társadalmak, bármennyire ideálisnak tűnnek is, sérülékenyebbek, akár a lázat soha át nem élt szervezet.

A vitában a gondolkodó és másikért felelős személyiség, a veszekedésben pedig az önző vagy elkeseredett, haragos ember hangját halljuk. Különös, de a különbség lényegében ennyi: a veszekedésben egyedül, a vitában együtt vagyunk.

A vitába csak úgy mehetünk bele, hogy tisztában vagyunk azzal: minden dolognak két oldala van, hogy igazságunk nem kizárólagos, hogy a játszmának nem csak egyetlen győztese lehet. Ezért késznek kell lennünk arra is, hogy az észszerű ellenérvek hatására megváltoztassuk a véleményünket.

Az igazán őszinte gondolataimat úgysem mondhatom el anélkül, hogy valakit ne sértsek meg, vagy ne legyen bajom belőle. Úgyhogy minek törjem magam?

Légy óvatos az általad tekintetbe vett elméletek világegyetemével! Ahogyan a másodfokú egyenletnek is lehet több megoldása, születhet éppen több elmélet is ugyanannak a megfigyelésnek a magyarázatára, és ha nem veszed figyelembe az összeset, akkor a következtetéseid nagyon félrevezethetnek.

Az emberek hajlamosak még akkor is elfogadni a többségi véleményt, ha tudják, hogy az hamis.

Apa azt mondja, hogy ha az ember abszurd eredményekre jut, akkor nem tudós, hanem filozófus.

Ne ítélkezz felettem, amíg nem értesz. És nem tudsz megérteni, ha már eleve ítélkeztél.

Nem biztos, hogy az a véleményed, amit hangosan kimondasz.

Vigyázni kell az irtózattal. Könnyen átcsaphat gyűlöletbe. Majd rögtön utána jön az agresszió. Később az ideológia.

Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.

Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek, és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne.