Ha valakinek nem tetszik valami, forduljon el inkább, minthogy átkozza.

Ne törődj vele, mit gondolnak az emberek! Nagyon felszabadító, ha senki más véleménye nem számít, csak a sajátod.

Az ember nem tehet az ízléséről.

Mindenki csak a saját igazságát ismeri.

A jelent megítélni a legnehezebb. A legtöbben képtelenek rá. Csak amikor kellően eltávolodnak tőle, akkor képesek rá, hogy a korokat szépnek vagy borzalmasnak, jónak vagy rossznak lássák.

Veszedelmes dolog ráerőltetni másokra a világlátásunkat.

A magánvélemény nem a másik elleni támadás, hanem személyes ügy.

Ha kérdeznek, szívesen megosztom a véleményemet, adok tanácsot. Van, aki issza a szavaimat. De akinél azt látom, alig várja, hogy abbahagyjam, nem erőltetem. Minek vesztegessem az időmet?

Nem kell mindig megmondani a véleményünket, mert akkor egy nagy monológ lesz az egész élet.

Az úgynevezett világ, vagyis a közösség véleménye és ítélete valakiről néha csal ugyan, de többnyire helyes; ámbár a törvény előtt próbákkal ritkán tudná bebizonyítani. Olyan ez a vélemény, mint a vad szaga a kutyára nézve: homályos szaglás vezeti őt a vad biztos nyomára és fekvésére.

A vita elhallgattatása mindig egyenértékű a csalhatatlanság feltételezésével.

Minden nemzedék úgy gondolja, hogy fordulóponton áll, hogy a múlt jó volt, de a jövő az sivár.

Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy az a vélemény, melyet elnyomni próbálunk, helytelen; és még ha biztosak lennénk is ebben, elnyomása akkor is káros.

Senki sem kívánja, hogy a cselekvés éppolyan szabad legyen, mint a vélemény. Épp ellenkezőleg: még a vélemények is elvesztik védettségüket, ha olyan körülmények között nyilvánítják ki őket, amelyek kifejezésüket valamilyen káros cselekedet közvetlen kiváltójává teszik.

A rossz sejtelmeket sosem szabad hangosan kimondanunk.