Az érvelés az egyik legjobb társasjáték. De ebben nem a szerencse dönt, és a tétje is nagyobb annál, mint célba érni a pályán. Meggyőződések, hitek, ismeretek, tettek múlnak rajta. Aki érvelni tud, az képes formálni a világ erőit és élni a pillanattal, jogaival. Képes együtt élni másokkal.

Érvelni jó. Meggyőzni fontos. Hatni felelősség.

A cáfolás nem az ellenfél kijavítása vagy kiiktatása. Előfordulhat, hogy a vitában az ellenfél szándékosan követ el hibát, azért, hogy elterelje a figyelmünket lényeges érveinek a számbavételéről.

Aki kerüli a meggyőzés lehetőségeit, az a másoktól való tanulástól fosztja meg magát. Akit nehéz meggyőzni, az nehezen fogad be új ismereteket. Bármilyen meglepő, a meggyőzés és a meggyőzhetőség, így a retorika is a társas ember szellemi és lelki készenlétének, nyitottságának fontos mércéje. Érdemes magunk előtt tartani és megugrani.

A meggyőzés igazán csak akkor sikerülhet, ha saját magunkra is hatunk azzal, amit mondunk, írunk.

Ismerős, őszinte és tiszta: a meggyőző, érvelő beszédednek ez a három legfontosabb adottsága.

Minden emberi kapcsolat és kommunikáció kreatív forrása a vita. Egy olyan kapcsolatban vagy közösségben, amelyben a feleket a teljes véleményazonosság és a vitázástól való félelem irányítja, lehet nagy a biztonságérzet, de biztosan kicsi a változásra való képesség. A vitamentes kapcsolatok és társadalmak, bármennyire ideálisnak tűnnek is, sérülékenyebbek, akár a lázat soha át nem élt szervezet.

A vitában a gondolkodó és másikért felelős személyiség, a veszekedésben pedig az önző vagy elkeseredett, haragos ember hangját halljuk. Különös, de a különbség lényegében ennyi: a veszekedésben egyedül, a vitában együtt vagyunk.

A vitába csak úgy mehetünk bele, hogy tisztában vagyunk azzal: minden dolognak két oldala van, hogy igazságunk nem kizárólagos, hogy a játszmának nem csak egyetlen győztese lehet. Ezért késznek kell lennünk arra is, hogy az észszerű ellenérvek hatására megváltoztassuk a véleményünket.