A tűz, amely már nem lángol, gyorsan elhamvad. Csak az a szerelem, amely megperzsel és elvakít, érdemli meg a nevét.

A nő egyre inkább tudja, hogy csak a szerelem révén éri el a teljesebb önmegvalósítást, amiként a férfi sejteni kezdi, hogy csak a szellem ad igazi értelmet életének, és alapjában véve mindketten a kölcsönös lelki kapcsolatot keresik, mert a szellem szeretete és a szeretet szelleme a beteljesülést igényli.

Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást,

Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást.

Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál,

Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll.

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Az első szerelem varázslata tudatlanságunk, mellyel azt képzeljük, hogy sosem érhet véget.

Aki csak szeret... hisz a lehetetlenben.

Az igazi szerelem ott kezdődik, amikor bizonyítani kell, hogy mindenre képes vagy a másikért.

A szerelem olyan, mint a tűz: ha nem vigyázol rá, és nem táplálod, kialszik.

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

A sötétítőfüggöny résein keresztül besüt a szobába a hold, és halványan megfesti az arcát. Nem tehetek mást, muszáj ránéznem. Furcsa érzés szalad át rajtam, és hirtelen nagyon boldognak érzem magam... A szívem zakatolni kezd, és elfog a szédülés, pedig vízszintesen fekszem.

A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él.

A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.

Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.

Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.

Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni.