A nők akkor szabadok, amikor senki nincs otthon.

Nők. Egyféle etika mégis érdekli őket - a kozmetika.

Ha egy nőnek azt mondod, hogy szép, de rossz - okvetlenül úgy fog okoskodni magában, hogy azért szép, mert rossz.

Női Descartes. A férjem gondolkodik - tehát vagyok.

Kétféle nő van a világon, olyan, aki cselekszik, és olyan, akivel megtesznek ezt-azt.

A háború a férfiakról szólt. A hősökről. Ők a szerencsések. Megvan a helyük. De ki törődik a nőkkel meg a feleségekkel? Senki sem figyel rájuk.

Azt mondják, a szerelemben és a háborúban mindent szabad. De nem a nőknek.

A nők sose félnek attól, akivel ágyba bújtak.

A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak sohse kérdd esztendejét.

A lányok furcsák, de nem rosszindulatból mondom. Egyszerűen nincs rá más szó.

A nőknek megvan saját mércéjük. Semmi értelme, hogy belekeveredjünk a dolgaikba. A saját ügyeiket maguknak kell elintézniük.

A férfinak vannak szükségletei, és a Mindenható ezek kielégítésére teremtette a nőket.

Minél magasabb a gyümölcsfa,
Annál édesebb a cseresznye,
Ha sokat ölelsz egy szép leányt,
Férjhez annál inkább menne.

Sohase lesznek rokonszenvesek azok az asszonyok, a kiknek szagos szájvizeket kell használni, hogy eltűnjön fogaik közül a nikotinillat.

Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is.