Az igazi férfinak egy nő nem csupán a szeretője, nemcsak a gyermekeinek anyja, hanem az ő Anyaistennője, aki emberré formálta őt a szinte semmiből.

A férfiuralommal nem az a baj, hogy rosszul bánik a nőkkel, hanem az, hogy tönkreteszi az egész földi életet. Megrontja, és végül el is pusztítja.

A nőknek arra van szükségük, hogy a férfiak figyelmesen meghallgassák a gondjaikat.

Felnőttként is lehet valaki királylány: olyan nő, aki becsüli magát annyira, hogy megválasztja, kivel kezd kapcsolatot, és nem rögtön az ágyába ráncigálja az illetőt. Mert az utóbbi gyerekes viselkedés. Olyan, mint amikor az ember meglát egy doboz csokit, és azonnal felfalja, akár ízlik neki, akár nem.

Milyen kár, hogy a nők nem olyanok, mint a férfiak. Akkor sokkal kevesebb probléma volna a világon.

Elsősorban ember vagyok, és mellesleg, másodsorban van valamilyen nemi jellegem is. Még a csodálatos magyar nyelv is teljesen korrekt: van szavunk külön az emberre, és azon belül a férfira és a nőre. Ragaszkodjunk mi is ehhez a korrektséghez.

Minden férfinak jólesik, ha a nő, akit szeret, tetszeni akar neki.

A nőnek, aki nem használ parfümöt, nincs jövője.

Egy nőnek oda kell cseppenteni a parfümjét, ahol szeretné, hogy megcsókolják.

Egy ruhában mindig a nő a legfontosabb. A ruha nő nélkül mit sem ér.

Érdemes megfigyelni, hogy a nő mily mértéktelenül változik térben és időben. Változik a férfi is, de ez a változás inkább alkalmazkodás a nőhöz. A férfit minden korban egyfajta állandó törekvés jellemzi, a nőt viszont más-más. A nő arcát legjobban az irodalom tárja fel. Kérdéses, ábrázolják-e, vagy alkotják a nőt a költők? De ha olyannyira alkotják is, felfogásuknak a valósághoz kell igazodnia. Mondják, a nőkben tükröződik vissza legteljesebben egy-egy korszak. A nők örökösen fiatalok, öröklétig változnak, hogy minél könnyebben illanjanak el a férfikézből, amely amúgy is minduntalan utánuk nyúlik.

Azt mondta valaki: az asszony csoda - valaki meg hozzátette, hogy minden csoda e világon. Azt hiszem, nem Isten teremti a csodát, hanem az emberek szíve. Minden, amit szeretünk, csodává alakul. Így van tehát, hogy leggyakrabban csoda számunkra az asszony.

Az önfeláldozás a női jellem alapvető vonása. S ez is másfajta, mint a férfié, aki úgy áldozza fel magát, hogy tudva tudja, áldozata summája annak a kudarcnak, melyet maga folytat áldozata erkölcsi értelmével. A nő föláldozza magát, mivel ez örömet szerez neki. Áldozata maga a cél, nem az, ami megváltja; nem úgy lobban el, mint a férfi, hogy evvel elérjen valamit, hanem pusztán azért hamvad el, hogy feláldozza magát.

A nő erejét érzelmek vezénylik, azok kívül állanak a törvényen, s ezért hatásuk előre kiszámíthatatlan. Az erős férfi csak erre-arra képes. Az erős asszony mindenre képes.

Egy nagyon szép nő könnyen elhiszi tükörképének, hogy hogy ez ő. A csúnya nő tudja, hogy ez nem ő.