Egy nő önmagában, egyedül is hihetetlen mértékű spekulálásra képes, de ha ehhez segítségül hív egy másikat, akkor megszületik a végítélet is, az egyszer biztos. Kész terveket, ok-okozati összefüggéseket, meg nem történt eseményeket képes konstruálni anélkül, hogy a másik felet meghallgatta, megkérdezte volna.
A férfiak szeretik, ha felnézhetnek a nőre, aki időről időre meglepi őket valami váratlan képességével. Egy jó nő nem ijed meg, ha ki kell cserélni a lámpakörtét, ha csöpög a csap. Képes illatos vacsorával várni a párját esténként, emellett pik-pakk elkészül reggel és a randi előtt sem piperészkedik többet a kelleténél. Tudja, hogyan készítsen el egy szép kontyot anélkül, hogy fodrászhoz kellene rohannia, a hűtőben található dolgokból klassz arcpakolásokat készít, hogy bőre fiatal és szép maradjon.
Ahogyan mi tisztában vagyunk azzal, hogy a férfiak nem szívesen beszélnek problémáikról, úgy ők is legyenek tisztában azzal, hogy mi viszont igen.
A szomorú, szerelmes lányok mindig csokit esznek.
A férfiaknál szinte kizárólag a vonzerő a fontos, a nők viszont a férfi elkötelezettségét illetően a legkritikusabbak. Míg a férfit taszítja a hosszú távú esély, a nők titokban mindig azt keresik.
Anyu azt szokta mondani, hogy a lányok nem dühöngenek. Mi elégtételt veszünk.
Egy igazi nő sosem féltékeny, hanem hisz magában, mert pontosan tudja, hogy az értéke felbecsülhetetlen.
A kimondottan vicces nők csak azt kompenzálják, hogy kövérek vagy csúnyák. Az olyan nő, aki tisztában van azzal, hogy szép, nyugodtan csöndben maradhat, az más tészta.
Csak egy férfi tudja, mi kell a férfinak, és csak a nő tudja, hogy mi kell a nőnek.
Egy nő, ha jól éli meg a magányát, több szeretetet és boldogságot tud adni, mint egy olyan, aki félbetépetten, szerencsétlenül és örökös hiányban él.
A nők általában felsőbbrendűek és természetükből fakadóan kevésbé erőszakosak, mint a férfiak.
A férfinak a nőt a legdrágább kincsének kell tekintenie, egy ritka gyémántnak, amit legszívesebben a gomblyukába tűzne, hogy az egész világnak eldicsekedjen vele.
Nem lenne szabad megengedni a nőknek, hogy hónapokkal később is emlékezzenek egy buta megjegyzésre.
A nők karosszériája jobb, mint a miénk, ez az ő pályájuk, elismerem. Cserébe nekünk járna az ész. De most már azt is kisajátították. Akkor mi marad nekünk? Az övék minden. Az ész és a külső.
A nők felszabadulási harcában nem egy rabszolgalázadás, hanem az Élet megmentésének a kísérlete rejlik. Az Életé, melyet ők hoztak létre, és ezért fontosabb nekik, mint a férfiaknak. A nőnek az emberiség az életműve. A létért a férfi számára ismeretlen erejű felelősséget és aggodalmat érez.