A fogadalmakkal csak a baj van. Ha nem bírja betartani az ember, az a baj, ha be tudja tartani, akkor pedig az. Szóval nem fogadok meg soha semmit.

Az ételek nagyon sok érzelmet hordoznak. Az étkezés nem csak a túlélésről szól, hanem egy örömforrás is.

A sok italozás nem válik a lélek nemesedésére.

Nem a jövő várakozik ránk, hanem a következő pillanat, s aki e pillanaton túllát, az becsapja magát.

A nappalok mind rövidebbek,
Jön a tél csendesen,
Átokvert lélek, fagyos szélvész
Sír a kéményeken,
Ökör, szamár, ló összebújva,
A széllel versenyt ordít,
Az ember búsan gondba mélyed,
S a tűz mellé huzódik.

A táplálkozás a biokémiát, az evés az örömszerzést szolgálja.

Az üzenetek olykor fura csomagolásban érkeznek. Ettől még nem kevésbé fontos a tartalmuk.

Ruhákon keresztül fejezem ki magam, de a ruhák nem határoznak meg engem.

Névtelen leveleket elolvasni is kár -, de válaszolni reájuk illetlenség és esztelenség egyaránt.

A rendben hiszek. Ha ez vesz körül, bennem is rend van. Az embert hajtja a rend, kötelezi valamire. A rend megvéd. Megvéd azok ellen az emberek ellen, akik, mint a tank, mennek előre. Átgázolnak mindenen.

Oldaltáskás, szatyros, hátizsákos embertől óvakodik a gyakorlott postára járó.

Az apróhirdetéseket át szoktam futni, mert az, hogy ki mit ad el, vagy mit szeretne venni, többet elárul egy kerület életéről, mint a manipulált, optimizmustól duzzadó beszámolók a felújított játszóterekről és szépülő parkokról.

Egy saját, jól bejáratott zöldséges erősebb jele a felnőttkornak, mint az érettségi.

Az emberek tulajdonképpen nem tudják, hogy nap mint nap politizálnak. Ha szétválogatják a szemetet, azzal is. Ha bizonyos kulturális eseményekre elmennek, teszem azt, egy alternatív színházi előadásra, mert támogatni akarják az alternatívokat, szintén. Aki biciklire ül ebben a városban, az is valamiféle politikát képvisel, a városét és a mindennapi életünkét.

Valami nem attól lesz új, hogy még nem találkoztál vele, hanem hogy mindig mást veszel észre benne.