Lehet, hogy a filozófiai tevékenység elősegíti a bizonyos elvont problémákra koncentrálást, de hogy az életnek olyan nüanszaira tudjak figyelni, mint hogy valaki hogyan gombolja be a kabátját, vagy hogyan eszik meg egy fagylaltot - ezt a figyelmet az írás segíti elő.
Néha az a jó hír, hogy nincs hír.
Ne add alább! Ha rossz a könyv, ne olvasd végig! Ha nem ízlik az étel, hagyd ott az éttermet! Ha nem megfelelő úton vagy, térj le róla!
Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elűzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.
Társas lények vagyunk mi, emberek. Ezért fontos, hogy elérhetőek legyünk. Egyedül nem létezhetünk. De néha kapcsoljuk ki a telefonunkat, üljünk le, hunyjuk le a szemünket, vegyünk mély lélegzetet, és gondoljunk valami másra. Vagy ne gondoljunk semmire. Nevezhetjük ezt meditációnak, jógának, mindfulnessnek vagy egyszerűen józan észnek. Mindegyik jótékony hatású.
A varázslat nem az állandóságban, hanem a változásokban van.
Vannak azok a napok, amikor a felkelés pillanatától kezdve tudod, hogy bármi, amihez hozzáérsz, el fog romlani, úgyhogy minél kevesebb dologhoz érsz hozzá, annál jobb.
Hiába, az egyiptomi cigaretta az igazi! Akárcsak a francia pezsgő és a pesti nő!
Őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek, csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyanott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.
A csönd megnemesíti a tájat.
Bizonyos dolgokat az ember nem élvezhet korlátlanul életében. A labdarúgás mennyeien édes lehet; ám az, hogy valaki ténylegesen rúghatja-e a labdát, kimondottan legrútabb és legérzékenyebb ízületünkön múlik.
A motorozás összefügg a propriocepcióval: a gép folyamatosan követi a pilóta mozgását és testtartását, aminek következtében ember és motor valósággal eggyé olvad. Megbonthatatlan egységgé válnak, éppen úgy, mint amikor lovagol az ember. Egy autó sosem képes ennyire az ember részévé válni.
...aztán nyúltam
az üvegért
Vannak pillanatok, amikor olyan epikus eseményeket lát az ember, hogy el sem tudja helyezni őket az univerzumban vagy a napok megszokott menetében. És még rosszabb, amikor újra és újra előfordulnak ilyen események, egyre nagyobb léptékben, és nem tudjuk őket hova tenni. Ez zavaró, mert ahányszor alkalmazkodna az ember, megint történik valami, és ha ez így folytatódik, akkor lesz valami köznapian grandiózus abban a skálában, amelyen bizonyos események az elítélendőn vagy megítélendőn kívül esnek, az elszörnyedésen vagy a csodálaton, vagy akár a történelmen.