Extrém lusta ember vagyok - ha lenne valaki, aki mindent megtesz helyettem, szerintem egyáltalán semmit se csinálnék.

Már a fogyókúra gondolatától is csipszet és jégkrémet kívánok.

Csöndes a hó, az éj hava ez már, tudom.
Hullj, ez istentelen nehéz életet född el,
halk szirma-hullató rejtélyes liliom.

Porhavat zudít
a fergeteg,
minden utat, ösvényt
eltemet.

Hótól fehér az út,
halottak a faluk;
a sok kristályos nagy kopár fa,
és a didergő fák sora
úgy áll fehér cukorba mártva.
Belepte már a malmot a fehér moha
s olyan, akárcsak egy kelepce
és készen áll prédára lesve;

Minden éjjel egy sereg virág
költözik az ablak üvegére,
könnyű indák, álombéli fák,
szirmok, ágak, levelek fehére.

Minden nap van valami meghatározó pillanat, soha nem tudhatod, mi fog történni.

Egyszerűen nincs kedvem időt tölteni olyasminek a törölgetésével, aminek semmi funkciója nincs. Az élet túl rövid ehhez.

Budapest az életre tökéletesen alkalmatlan. Ha csak kimegyünk az utcára, már egy csomó stresszhelyzet ér. Problémát jelent eljutni A-ból B-be, és akkor ez csak az életnek egy kis szegmense.

Ha valami ingyenes, az valahogy finomabb is.

Sajnos ma már a közönségnek is elveszett az a belső érzéke, hogy átadja magát egy meg nem tagadható folyamatnak, mert "érteni" akarja, amit látott, zavarja, ha nem tudja, mit és miért kellene élveznie. És ez az élet más területeire is igaz: mindent "érteni" akarunk, mert elveszítettük a kapcsolatot a valóság mélyebb tartalmaival, és azt hisszük, hogy intellektuális magyarázatok által kerülünk majd közelebb ezekhez.

Az ember rengeteg pénzt és időt pazarol, hogy kinőjön a fű, csak azért, hogy aztán ugyanannyi időt és pénzt pazaroljon arra, hogy lenyírja.

Nem létezik olyan, hogy "túlságosan késő", csak "késő" van, és a "késő" mindig jobb, mint a "soha".

Mégis jó lecsó az utolsó. Jó, mert már búcsúzunk vele, de amikor a villánkra tűzött féltenyérnyi kenyérdarabbal tisztára tunkoljuk a tányért, megvigasztalhatjuk magunkat: búcsúzunk ugyan, búcsúzunk, de legalább van mitől.

Az éjszakai hívás ritkán hoz jó hírt. Nem éjszaka szokták keresztelőre vagy esküvőre meghívni az embert.