Sajnos, sokszor egyesek büszkébbek egy birtokukban lévő különleges ékszerre vagy festményre, mint saját szüleikre vagy éppen gyermekükre. Holott ezek a személyek belőlünk építkeznek, a mi hozzáállásunkat, viselkedésünket tükrözik. Ha nem becsüljük őket, magunkat értékeljük le.

A gyermekeket elsősorban nem az neveli, amit mondanak nekik, hanem az, amit látnak, amiben élnek.

A felelősség-nem-vállalás és -hárítás mára össznépi élettevékenységgé vált.

Orvosok gyógyszereket rendelnek, melyekről csak nagyon keveset tudnak, betegeiknek, akikről még kevesebbet tudnak, olyan betegségekre, melyekről semmit sem tudnak.

A szabályok és az előírások többnyire megkönnyítik az ember életét, és segítenek eligazodni az életben. Egyes dolgok helyesek, mások helytelenek, és a két véglet között ott van egy nagy szürke terület. Mégis jobb, ha az ember tudja, hogy egy bizonyos helyzetben a szürke melyik árnyalata alkalmazható.

A harcos nem érzelmileg szereti az ellenfelét, hanem univerzálisan. Egységet alkot vele. Saját erőkörébe vonja, s mintha önmagával táncolna, együtt pörögnek. És nemhogy félne tőle, hanem éppen ellenkezőleg: félti. És felelősséget érez a sorsáért. Célja a védelem, de tudja jól, hogy a harc során a Sors törvényeibe nyúl bele. Akár nyer, akár veszít, magára veszi a tett súlyát. S ha nem az egyetemes igazság - vagyis a szeretet - nevében cselekedett, függetlenül attól, hogy ő hal meg vagy az ellenfele: a felelősség az övé.

Ha az az eszköz éles és fényes, és nem tudod, mi az ördögöt kezdj vele, sok kárt okozhatsz.

Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.

Szabad vagyok, mert tudom; egyedül én vagyok erkölcsileg felelős mindenért, amit teszek.

Megteszek mindent, amit csak tudok, a tőlem telhetőt nyújtom, és így akarok tenni egészen az utolsó pillanatig. Ha a végén kiderül, hogy igazam volt, akármit is hozzanak fel ellenem, nem számít. Ha az derül ki, hogy tévedtem, tíz angyal is megesküdhet rá, milyen jó voltam, az sem változtat a lényegen.

Végső soron nem vállalsz felelősséget az életért, amíg nem vállalsz felelősséget ezért a pillanatért - a mostért. Ugyanis a most az egyetlen hely, ahol az élet föllelhető.

Vannak olyan időszakok, amikor egy bölcs vezető éppen attól válik felelősségteljessé, ha új irányban indul el, főleg ha teljes bizonyossággal tudja, hogy a lehető legjobb útra tereli népét.

Kevés ember tud emberségesen és nagylelkűen élni a hatalmával, ha senkinek sem tartozik felelősséggel érte.

Nincs hazugabb szó, mint az "elfogadás"! Egy kertet sem "fogadok el" ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert "fölfelé" látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét.

A tudás eszköz, s mint minden eszköznek, a felhasználó kezében dől el a sorsa.