Vállalnod kéne a szörnyű felelősséget, hogy olyasvalakivel élj, aki szeret téged.

Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.

Mi, magyarok így szétszaggatva, a világban szétszóródva is EGY lelki haza gyermekei vagyunk, és felelősek vagyunk egymásért.

Mindenkinek minden nap fel kell tennie a kérdést: büszke vagyok-e arra, amit aznap tettem? Milyen példát mutatok a gyerekeimnek, az élettársamnak vagy a kollégámnak? Előre vittem-e a világot, vagy nem?

A szokás illúzió, a szabadság tény, valóság. Az életem egy regény, aminek én vagyok a szerzője is, főhőse is. Az, hogy mit tesz a hős a következő fejezetben, teljesen tőlem függ, az én felelősségem.

Aki felveszi a címeres mezt, az egy országot képvisel, a szurkolókat boldoggá teszi, és megismerteti Magyarországot a világgal. Éppen ezért kutya kötelessége megszakadni a pályán.

A hiba olyan, mint a gyerek. Növekszik. Kilép a világba. Szocializálódik.

Másképp harcol a közösségért is, aki a kisebb közösségnek, egy népes családnak az életében naponta érzi és viszi a többekért való felelősséget.

Éppen a nagy szerep, amire az idők szánták, a felelősség kötelezi a mai ifjúságot, hogy bármilyen irányt vesz fel, legyen határozott.

Egy király mások helyett dönt, olyan információk birtokában, amelyekről mások nem tudnak. Ez a kormányzás terhe.

A szabadság, ha felelősséggel társul, meghozza az eredményeket.

Van lehetőségünk
Tetten érni a folyamatot
Mikor a színen a lényeg átsajog,
Látni, láttatni, hogy élet, halál
A pillanat szarvhegyén dől vagy áll.
Elmenni kevés, bennragadni sok,
Emberré az tesz, ha megszólalok.

Nem lehet magunknak választani a bűnt és másoknak a bűnhődést.

Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója.

Az embernek - ha érzi felelősségét - szabad áldást mondania, jót kívánnia. De átkoznia nem szabad. Egyrészt azért, mert semmilyen joga nincs ítélkezni embertársainak a cselekedetei, s még kevésbé a szándékai felett. Az utóbbiról szinte semmit sem tud. Pedig lehet, hogy erkölcsi szempontból a szándék fontosabb, mint a cselekvés.