Balesetért a felelősséget nem lehet egyetlen emberre sem hárítani, csakis a mindenható, vészterhes végzet árnyára.

Vedd a kezedbe a saját életedet, és mi történik? Szörnyű dolog: nem lesz kit hibáztatnod.

Én kiskoromban szentül hittem, hogy a felnőttek mindenhatóak. Biztos voltam benne, hogy bármit el tudnak intézni. Föl sem merült bennem, hogy ne így lenne. Azt hittem, hogy ha felnő az ember, akkor automatikusan tudni fogja, hogy mi a teendő egy adott helyzetben. Ha tudtam volna, hogy az egész csak kétségbeesett improvizálás, nem sietek ennyire a felnövéssel.

Ha már úgyis romokban az életem, olyan jó lenne, ha legalább más lenne érte a hibás.

Az ember arról talán nem tehet, hogy kicsoda, de arról tehet, hogy mit csinál.

Az egyén nem bízhatja magát a gondviselésre. A cselekvés: a felelősség vállalása a kiszámíthatatlan világban.

Egy arc lassan alakul, belülről formálódik, belülről kapja a tanácsokat, ösztönzést, intelmeket. Attól lesz más, attól kap tartást, értelmet, jelleget. Gyerekkorában az ember magával hozza az arcát, otthonról kapja, készen. Húsz éven túl már felelős érte!

Vannak, akiknek abban a pokolban van a helyük, amit maguknak teremtettek.

A dolgaimat csak kétféleképpen tudom csinálni: rendesen, vagy sehogyan.

Nem vagyok felelős azért, hogy megfeleljek mások várakozásainak, nem vagyok felelős azért, hogy olyan legyek, amilyennek mások hisznek - az ő hibájuk, nem az enyém!

Hacsak valaki hozzád hasonló nem törődik a világgal, minden ugyanilyen marad. Semmi sem lesz jobb.

Ha kinyitsz egy ajtót, te vagy a felelős azért, ami átjön rajta.

Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik. Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó.

Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.

Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, s ott élnek, ezért már te felelsz. Befogadtad őket!