A múlttal utólag nem lehet mit kezdeni. Mind veszteségekkel növünk fel, csak a rendkívül szerencsések nem.

Emlékek bonyolult mintázata vagy, ami egy folyamatosan megújuló, dinamikus platformon fut. Csak a mintázat állandó; az én, ami rálát az egészre, és ebből ismeri magát. Ez tesz magaddá.

Fontos emlékezni. Az emlékezés begyógyítja a sebeket.

A memóriánk nem olyan, mint egy kamera, ami a hitelesen rögzít mindent. Általában emlékezünk valami apróságra, de nagyon sok mindenre egyáltalán nem. Majd eszünkbe jut egy másik kis dolog, és a két emlék között húzunk egy vonalat, és már van is egy sztorink. Így működik a memóriánk, és szerintem ezért van, hogy családok és országok is vitákba bonyolódnak azon, hogy valójában mi történt a múltban. Az emlékezet olyan, mint egy nagyszerű író, történeteket kreál, és nem tudjuk, hol végződnek a tények és hol kezdődik a mese.

A memóriánk sem kronologikusan működik. Minden egyes résznek megvan a maga hangja és nézőpontja, visszatükrözik és visszhangozzák egymást és ütköznek is egymással.

Emlékezetünk folyamatosan alakul, hol ez, hol az válik fontossá, kiemeltté, más meg ezzel egyidejűleg elfelejtődik. Időlegesen.

Hogy a múltra emlékeznünk kell, az mára már a történelemoktatás egyik bizalomébresztő közhelye - de hogy a jövőnket ugyanúgy sejtenünk, jó esetben terveznünk kell, ez még csak a futurológia rövid életrajzú tudományában parancs.

Korunk egy láthatatlan táblát függesztett fölénk, melyen az áll, hogy Nosztalgiázni Tilos, csak vásárolni szabad, fogyasztani és újabb és újabb termékekre vágyakozni, de én nem tudok arról leszokni, hogy lássam és megkönnyezzem azt, ami már nincs, hogy felidézzem és a szavak gyémántkerekébe foglaljam azt, ami már eltűnt...

Az emlékek könnyen átverhetik az embert - mutathatják a múltat jobbnak és rosszabbnak is annál, amilyen valójában volt.

Úgy él a múlt, ahogyan akar, éppen csak meghalni nem bír soha.

Az emlékek fakó festmények: néhányukat szeretettel dédelgetjük, mások fájdalmat idéznek fel bennünk. De nincs rá okunk, hogy eldobjuk őket. Csak tedd el bizonyos helyekre azokat, amelyeket meg kívánsz őrizni, hogy akkor nézegethesd őket, amikor csak akarod. A múlt nem szabad, hogy rátelepedjen a jelenre.

Az emlékek mindennél fontosabbak, ha valakinek nem maradt más a szeretett személyből.

Nappal gyújt lámpát, aki folyton a multat idézi.

Nem igaz, hogy vénkorban az ember "többet tud". Csak másképpen emlékezik.

A legtöbb embernek egyetlen árnyéka van, nekem azonban kettő. A múltam folyvást ott van a sarkamban, a nap minden órájában és percében; képtelen vagyok lerázni magamról.