Annyi valóság van, ahányan vagyunk, az analízisben is azt mondják, nem az számít, hogy mi történt valójában, hanem az, hogyan élte át az ember, és miként emlékszik rá.
Nem vagy elég bátor, hogy ebben a világban élj, és hogy vállald a rád jutó felelősséget és keserűséget. Azt képzeled, továbbra is a felhőkben élhetsz, de becsapod magad. Egy nap utolér az élet.
A világ nem minden tekintetben olyan, amilyennek szeretnénk - de ennek nem a tudomány az oka, hanem az a képességünk, hogy a valóságostól különbözőnek is el tudjuk képzelni.
Sokan azt gondolják, hogy a képzelet csak arra jó, hogy az ember elmeneküljön a valóság elől, pedig a legtöbbször ahhoz kell, hogy jobban megértsük és átlássunk rajta.
Ha valakinek nincs cipője, hiheti bármennyire rendületlenül, hogy a paradicsomban csodálatos aranycipellői lesznek, mégis vizes lesz a lába, és tüdőgyulladást kap.
Ez a baj, ha piszkálod a valóság szálait - meglátod a szövet részleteit, aztán a végtelen szálak útvesztőjében fuldokolni kezdesz, és egyikben sem vagy képes megbízni vagy megkapaszkodni.
Amit a valóságos világból látunk, az nem a valóságos világ a maga lecsupaszított valóságában, hanem a valóságos világ érzéki adatok alapján szabályozott és helyesbített modellje.
Ezért alszom én mindig párnán
Hogy a gondolataimmal
Ne történhessen ilyen csúnya baleset
És igazi eszemet akárcsak az ünneplő ruhát
Gondosan megőrzöm
Hogy ép legyen majd az ünnepekre.
