A valóság nem teljes egészében racionális, és a racionális sem teljesen valóságos.

Az értelem az a képességünk, hogy amit gondolunk, ne feszítsük a végsőkig, avégett, hogy hihessünk a realitásnak.

A legjobb fénykép is a valóság elárulása, választásból születik, és határt szab mindannak, ami nem ő maga.

Nincs olyan művészet, mely teljes egészében elvetné a valóságot.

A regényírás vagy a regény olvasása valamiképpen a valóság visszautasítása, ez kétségtelen. De e visszautasítás nem holmi szökés.

A fotográfia az ember változó pillantása, amellyel a világra - olykor a saját pillantására - tekint.

Aki megértette a valóságot, nem lázad ellene, hanem élvezi.

Az a szerelem, amely nem viseli el, hogy szembesítsék a valósággal, nem szerelem. Így aztán a nemes lelkek kiváltsága a képtelenség a szerelemre.

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

A szép beszédeknek el kell röppenniük, hogy a szobor lelepleződjék.

A világ mindig ugyanazt az arcát mutatja. S e csillagtól csillagig terjedő nyugodt valóságból valamiféle felszabadultság születik, amely felold önmagunk és mások alól, mint az a másik nyugodt valóság is, amely haláltól halálig terjed.

Ha elszegényítjük a valóságot, mely épp embertelenségével teszi naggyá az embert, akkor az embert is elszegényítjük.

Aki nem hord szemellenzőt, annak nincs szebb látvány, mint az értelem csatája a legyőzhetetlen valósággal.

Vannak emberek, akik különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy problémáikat elkerüljék, messze eltávolodnak attól, ami jó és ésszerű lenne, csak hogy ne kelljen szembenézni problémáikkal; aprólékosan kidolgozott képzetvilágban élnek, melynek gyakran semmi köze a valósághoz.

Az a baj az olvasott mondatokkal, hogy olvasott mondatok.