A valóságról alkotott képünket sokkal könnyebb felfognunk, mint magát a valóságot.

Amikor a fejedben múltad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jövő ködében vágyad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jelenben a körülötted lüktető világot nézed, mi a valóságos? A Figyelem. S ki az, aki a múltban és a jelenben is létezett? Te, kinek figyelnie rendeltetett.

Nincs mindig jó. A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az.

A valóság filter nélkül sajnos kiábrándítóan szürke tud lenni.

Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel.

Az emberek túl sok valóságot nem bírnak el.

Négyéves koromban azt hittem, hogy ami a Tévében van, az mind csak Tévé, aztán ötéves lettem, és Anya nem hazudta, hogy egy csomó belőle igazi dolgok képe, és a Kint teljesen igazi. Most itt vagyok Kintben, de kiderül, hogy egy csomó belőle nem is igazi.

Ez a baj a valósággal. Hogy az álmok útjába áll.

Ha a világ, amelyben élünk, szimuláció valaki számítógépén, akkor nagyon tökéletes szimuláció - ami azt illeti, annyira részletes, hogy akár el is fogadhatjuk a valóságunknak. Akárhogy is, ez az egyetlen valóság, amelyhez hozzáférésünk van.

A valóság nem igaz és nem hamis, egyszerűen csak van.

Egyetlen vágyuk a valóság megismerése, hogy abbahagyhassák a reménykedést. Mert a remény lassan, de öl.

Minden álom kényelemben születik, de csak lemondásokkal váltható valóra.

Sosem szerencsés, ha az érzelmek elvakítanak bennünket, amikor a tényekről van szó.

Megmaradt a valóság - mint tenger partján a szennyes, fekete iszap, dagály után, amikor visszahúzódtak a ragyogó kék hullámok, a tovasikló csónakokkal, fehér-szárnyú vitorlásokkal, evezők és harsogó vizek muzsikájával együtt, s ott fekszik az a piszkos, kiábrándító iszap - hihetetlenül valóságosan.

Vajon az ébrenlét világa álmaim világától milyen messze lehet?