Szeretek uszodába járni
Az emberek itt mintha cseppfolyósabbak lennének
Meg talán a gondok is hígabbá válnak nem tudom
Csak az öltözőben dermed minden keménnyé.
Egy asszony nem mondhat le a saját gyermekéről
Vagy ha mégis
Akkor már nem lesz többé asszony
Hanem ócska bútorrá válik a szoba sarkában
Amire a macska sem ül
Mert a rugók túl fájdalmasan nyikorognak.
Halott vagy rég mondom neked
Csak lusta és ügyetlen
Egy kicsit nehezen megy a meghalás
És gyengéden megsimogatom
Higanyszürke hajadat
Majd határozottan kitessékellek az ajtón
És jó erősen becsapom mögötted
Megöregedtél anyám minek szépítsem a dolgot
Öreg bőröd úgy tapad a csontjaidra
Mint a tökéletesen záró vákuumcsomagolás
A császárszalonna kitüremkedéseire.
Közelebb hajolok a tükörhöz
Hogy jobban lássam a bennem élő anyát
Egész jól tartja magát
A mosolya sem halvány és bárgyú
Csak ne lenne ez a rémes rendmániája
Le-föl mászkál bennem
Egy percre sem nyugszik
Minden emléket élére vasal
És az összes gondolatomat
Praktikus kis tárolórekeszekbe suvasztja.
Egyszer csak kifúrod magad belőlem
Megjelensz
Én meg azonnal szeresselek
Azért ezt te sem gondolhatod komolyan
Hisz miattad torzulok el
Már a fogaim is a levesbe hullajtom
Mert egy szép napon
Bennem sűrűsödtél önmagaddá.
Ezért alszom én mindig párnán
Hogy a gondolataimmal
Ne történhessen ilyen csúnya baleset
És igazi eszemet akárcsak az ünneplő ruhát
Gondosan megőrzöm
Hogy ép legyen majd az ünnepekre.
Én is így szeretnék
Erdőt köpködni meg madarakat
Meg persze sok-sok embert
És mindegyik életre kelne
Csak leporolná magát
És már menne is élni
Sietni és lökdösődni
Meg kiabálni a boltban hogy már megint
Drágább lett a tej
És savanyú is
Mint a fröccsbe csöppent izzadság.
Mint a kanyar sarkába döfött
Sírkereszthez a fakókék művirág
Úgy vagyok én is rögzítve hozzád
Bonyolult drótozással
Melyet a vihar és a rozsda gyakran megtép.
