Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása.

Kérdések, válaszok, kérdések, válaszok. Az életet a csodálkozás viszi előre.

Én magáért a csodálkozásért csodálkozom. A csodálkozás a cél maga. Egy kisebb felfedező út. Még ha olykor szolgál is olyan apró magokkal, amelyek kikelve később több tudáshoz vezetnek.

Amikor mindenki egy bizonyos dologra figyel, nézz arra, amire senki sem figyel. Ekkor megláthatod azt, amit senki más.

Nem hiszek az egyoldalú emberek igazán emberi teljesítőképességében. A specializálódásra szükség van, de annak feltétele, hogy minden specialista egyúttal bizonyos általános műveltséggel is rendelkezzék, mert azt hiszem, hogy az tud a maga speciális területén igazán eredeti és alkotó módon dolgozni, aki képes minél távolabbi területekről asszociálni.

Ész és erény kétségen kívül megbecsülhetetlen tulajdonságai az embernek, de sajnos, a gyakorlati életben nagyon kevés az értékük, hacsak nem jár velük a szeretetreméltóság szép adománya is. Mit érnek a kiváló ismeretek, mit használ a jószívűség, ha a külső pallérozatlan, ha az ember modortalan. Hány embert lett már megnyerő külseje, társaságbeli ügyessége, finom modora, előzékenysége s keresetlen udvariassága révén szerencséjének kovácsa! S hány, különben jelesen képzett ember, nem tud boldogulni visszataszító külseje, szögletessége, faragatlansága s cinizmusa miatt!

Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte.

Az okosság az, mikor látjuk, milyenek a dolgok, és ezt a támpontot felhasználva kitalálunk valami újat.

Az emberek azért mennek vakációra, hogy új dolgokat lássanak és pihenjenek, de engem nem pihentetne, új dolgokat pedig akkor is lehet látni, ha mikroszkóppal nézzük a földet, vagy lerajzoljuk, milyen alakja van a szilárd testnek, ha 3 egyenlő átmérőjű henger derékszögben keresztezi egymást. Azt gondolom, egyetlen házban is annyi új dolog van, hogy évekig tart, amíg rendesen végiggondoljuk őket. Egy dolog azért érdekes, mert gondolkozunk rajta, és nem azért, mert új.

A tudatlanság is egyfajta kiváltság.

A részleges tudásnak is van értéke, de csak ha meg tudjuk mondani, hogy az milyen fokú; ha számszerűen ismerjük egy esemény valószínűségét, akkor valami határozottat tudunk róla, jóllehet az tulajdonképpen bizonytalan. A részleges bizonyosságot tehát meg kell becsülni, csak éppen túlbecsülni nem szabad, és nem szabad a teljes bizonyossággal összetéveszteni.

A tévedés annál veszedelmesebb, minél több igazságot tartalmaz.

A gondolatok fertőzőek, nagy többségük ugyanis nem saját eredetű, hanem átvesszük azokat másoktól, ám ennek nem vagyunk tudatában. Azt hisszük, mi magunk jutottunk racionális mérlegelés útján egy adott véleményre, de igazából az ember genetikailag huzalozott követőmagatartásának "áldozatai" lettünk.

Annyi, de annyi szabály van, amiről az ember nem tud, és teljesen mindegy, mennyit tanul, képtelenség mindet elsajátítani. A tudatlanság újra és újra elárul minket.

A képzelet félelmetes veszélyforrás lehet. A tudás megszerzésének mohó vágya, a türelmetlenség, hogy ott legyünk, ahol a dolgok megtörténnek. A képzelet a gyanakvás táptalaja.