Az a lényeg, amit akkor tanulsz meg, amikor már mindent tudsz.

Sokszor hisz az ember a régi közmondásoknak: több szem többet lát. Magyarországon, de a világon sincs olyan tudós, aki mindent tud. Így én nem szégyellek kérdezni.

A tökéletesség ára mindig az, hogy... tökéletesnek kell lenni.

Ahhoz, hogy valamit jól megtanulj, néha kockáztatni is kell!

A világ megértése kibogozhatatlanul összefonódik a változtatás igényével.

Talán nem is olyan rossz dolog, ha mindenki kijelenti, hogy ő csak azzal kíván foglalkozni, amihez a legjobban ért.

A szakértelem túlmutat a szavakon. A vezető képes úgy elmondani, megtervezni és véghezvinni a dolgokat, hogy mások világosan lássák: tudja, mit csinál - és azzal is tisztában van, hogy mások szívesen követik.

Az okosság kormányozza a világot, a többi mind múlandó.

Én a nem tudást a tudás fölé helyezem és a nem tudás kérdéseivel és kétségeivel viszonyulok szinte mindenhez. Nem szeretnék kapásból mindenről azonnal határozott és radikális véleményt alkotni, mert nekem nincs olyan. És szerintem az emberek többségének sincsen - és ha már nincs, akkor ne kiabáljunk.

Ha ennyire kihúzzuk a fogalmaink lába alól a talajt, akkor hamar ott van az ember, hogy semmit sem tud mondani, legfeljebb egymás után hányni a szavakat, és aztán hányni, hányni, hányni, márpedig ezt kisebb erőfeszítéssel is elérhetnénk, például úgy, hogy bele sem kezdünk a gondolkozásba a gondolkozás fölött, hanem sodortatjuk magunkat a létben, hagyjuk, hogy pont úgy töltsük el a kimért időt, mint egy darab lecsupaszodott kő egy patak partján.

A tudásszomj az őrület egy fajtája.

Minden magyarázat egy cumi, amit lehet cumizni, és úgy csinálni, mintha már tudnánk a tutit. Azt hisszük, hogy ha tudjuk, mi van, akkor tudjuk kontrollálni. De hát nem tudjuk, halvány gőzünk sincs.

Az információáramlás hierarchizált folyamat. Más szóval: hatalmi megoszlás. Akik hozzáférnek az információhoz (vagyis "tudnak"), azok lekörözik - rosszabb esetben kizsákmányolják - azokat, akik nem férnek hozzá az információhoz (azaz: nem tudnak).

Csak azt lehet megérteni, aminek a keletkezéstörténetét pontosan ismerjük és elbeszéljük, és ez minden létezőre nézvést igaz, legyen az egy kődarab vagy egy roppant bonyolult, folyton-folyvást változó, átalakuló valami, mint az élőlények legtöbbje.

Mindig kell, hogy legyen az emberben egy kis kétség: jól gondolom-e ezt vagy azt. Szeretem a hibákat, nem a világvége, ha az ember téved. A hibákból, illetve, hogy hogyan tudod kijavítani azokat, szerintem ebből lehet a legtöbbet tanulni.