A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.

Aki csúful bánt veled:
ezt sosem bocsátja meg
- neked.

Megérteni annyi, mint megbocsátani.

Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni - de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.

Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.

Most már ki tudom mondani: nagyon sajnálom. Ezerszer is ezt kiáltom innen, de ő nem hallhat meg engem. Teli torokkal üvöltöm a fák és hegyek csúcsa fölött, hogy "köszönöm" és "ne haragudj", a szeretetem a tavakba öntöm, és csókokat lehelek neki a széllel, remélve, hogy valamelyik csak eljut hozzá.

Babits azt írja egyik versében: "Aki halott, megbocsát...", de az élet tanulsága szerint a halottaknak is megbocsátanak.

Mindannyiunknak van lehetősége a megváltásra, de ehhez meg kell találnunk azokat, akik ellen vétkeztünk és bocsánatot kell kérnünk tőlük.

Belefáradtam, hagyd a harcot,
hisz oly hamar öregszünk, meglásd.
Nézz a tükörbe: őszülünk már.

Az emberi szív mindent elfelejthet, megbocsáthat, csak azt nem, ha a tulajdon gyermeke emel rá kezet.

Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.

Annak az egy napnak a kedvéért, amelyen ezer nap közül egyszer, kivételképpen jó vagyok, kérlek, légy elnézéssel!

Olyan könnyű elbukni. Olyan rettenetesen gyorsan kiszaladnak azok a szavak, amelyek beleragadnak az agyba, mint a rágógumi a papucs talpára a tűző napon. Olyan könnyű ostobán viselkedni. Belátni viszont nehéz. Bocsánatot kérni sem könnyű. Könyörögni pedig rettenetesen nehéz.

Csak a hajunknak tudjuk megbocsátani, hogy a fejünkre nőtt.

Csak az tudja kimondani, hogy "megbocsátok neked", aki azt is ki tudja mondani, hogy "szeretlek".