A szenvedélyek mélyén, a gyönyörön túl mindig meghúzódik egy kis lelkifurdalás.
Minden kissé erélyes cselekedet után a lelkiismeret ment fel bennünket, mivel ezer kitűnő mentséget kínál fel nekünk, amelyeket egyedül saját magunk bírálunk el. És ezek a mentségek, bármilyen kitűnőek is arra, hogy nyugodt álmunkat biztosítsák, a törvényszék előtt talán még arra sem volnának elegendőek, hogy mentsék az életünket.
A bűntudat nagyszerű ösztönzőerő.
A szél jajszava - a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava.
Ha az emberek mind egyetlen célt tűznének ki maguk elé, hogy a gyerekeiket bátor félelemre, lelkiismeretre neveljék, akkor az lenne biz a legeslegnagyobb forradalom.
Ha kifelé nézünk, olyan szeme, ami mindent lát, nincs senkinek. De ha befelé nézünk, mindenkinek kell látnia mindent, és ettől a szigorú bírótól, saját magától mindenkinek félnie kell. Egyszóval a lelkiismeret: az a mi istenünk. Ami pedig a túlvilágot illeti, az alighanem mese, de hasznos mese. Kell az az ijesztgetés, hajaj, de még mennyire kell, hogy az ember féljen a rossz cselekedetektől.
Sokféle lehet a lelkifurdalás: az egyik aprócska, kurta, a másik nagyobb és tovább tart, s ha megkapirgáljuk, bárkiben elő lehet kotorni legalább egy aprócska, réges-régi vétket. Persze az ember nem rágódik folyton azon, mit vétett valamikor, de bűne, bárhogy igyekszik is elfelejteni, úgy vándorol a testében, mint a szilánk, és sose lehet tudni, mikor döf egyszer csak belé.
Ha a vissza nem fordíthatóság dráma, a jóvátehetetlenség tragédia.
Életedben sok rettenetes nap lesz, de a legrettentőbb az lesz, amikor elveszted édesanyádat. Mikor felnőtt leszel, sokat próbált, erős férfi, ezerszer rimánkodsz majd az éghez, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer hallhatnád újra a hangját, láthatnád kitárt karját, és belevethetnéd magad zokogva, mint egy védtelen és kétségbeesett gyerek. Akkor majd eszedbe jut minden keserűség, amit okoztál neki, és boldogtalanul, lelkifurdalással sorolod majd magadban a vétkeidet.
A lelkiismeret sokszor sikerrel akadályozza meg a rideg racionális ész hibáit, máskor viszont a racionális ész segít, hogy érzelmeink vagy lelkiismeretünk szavára ne ragadtassuk el magunkat túlságosan. Nincs általános szabály, amely megmondaná, mikor melyiknek van igaza.
Nem lehet békessége annak, akit gyötör a lelkiismeret.
A lelkiismeret-furdalás elkésett érzés. Semmi más, mint a lélek bosszúja.
Nincs a jótékonyságnak még egy olyan erős ugródeszkája, mint a rossz lelkiismeret.
Ha az ember biztos benne, hogy a barátja kéznél van, nem is töri magát, hogy felkeresse. De amikor elment, halálra gyötri a lelkiismeret, amiért nem beszélt vele eleget, amíg lehetett.
Okkal vagy ok nélkül, az embert mindig furdalja a lelkiismeret.