Más fejével gondolkodni nehéz. De más lelkébe látni s más szívével érezni szinte lehetetlen.

A bizonyosság ütötte seb begyógyul, a bizonytalanság halálos méreg.

Azt, hogy mit bír ki a test, mindig a lélek ereje határozza meg.

Van egy belső története az embernek: amíg élünk és bennünk zeng a lélek, addig azzal jövünk-megyünk. A születésünkkor megkapjuk elvitelre ezt a dolgot, és aztán egészen addig hurcoljuk, amíg ki nem fektet minket az élet.

Ha valakinek az a célja, hogy elkerülje a fájdalmat és a szenvedést, nem javaslom, hogy a tudat magasabb síkjai vagy a lelki érettség magasabb szintjei elérésére törekedjék. Elsősorban azért, mert szenvedés nélkül nem érhetőek el, másodsorban azért, mert elérésük esetén olyan feladatokat támaszt az emberrel szemben, mely eladdig elképzelhetetlen fájdalmakkal jár.

Az elme, mely néha úgy gondolja, hogy csodák nem léteznek, magában véve is csoda.

Fontos, hogy az ember figyeljen a lelkére, meg arra is, hogy jól érezze magát a bőrében, mert ez az, ami mindenre kihat.

Elvesztette... a cipőjét. Mert sietett, mert menekült. Előled. És önmaga elől. De közben elveszített valamit. A cipőjét. Az üvegcipőt. Amit te megtaláltál. És ami pontosan illeszkedik a lábához. De te ennél többet találtál. Mert nem a cipőjét találtad meg. Hanem a lelkét. Ami pontosan illeszkedik.
A lelkedhez.

Az a csodálatos, hogy az emberi kapcsolatokban semmi nincs bebetonozva. Az élővilágban egyedül az ember tud rálátni a másik ember lelkivilágára.

Belül, belül a szenvedés,
és sehol sincs rá magyarázat.
Vizsgálódhatsz köröskörül:
se fennhéjázás, sem alázat
nem vesz ki kínjaid közül.

Nincs szem, mely az arcból
Kiolvasná a lélek alkatát.

Nem csupán idomra és tömegben
Nő a természet; e templommal együtt
Az elme, lélek belszolgálata
Szintén öregbül.

Lelked - mint az enyém és mindenkié - önvédelemre van állítva. Ahhoz, hogy befogadj valakit, ki kell nyitnod magad.

A testet, és a testi gyökereket is a Lélek élteti.

A léleknek mély bugyrai vannak, és csak bizonyos szituációban lehet belenézni.