Lehet valamit szeretni, lehet nem szeretni, a lényeg, hogy ne legyen semleges. Ha csak elfogadják, az nem jó. Szeressék, vagy ne szeressék. A lényeg, hogy legyen döntés. Hiszen ezáltal lesz valamilyen, amit csinálok. Jó vagy rossz, valamilyen.

Van egy belső története az embernek: amíg élünk és bennünk zeng a lélek, addig azzal jövünk-megyünk. A születésünkkor megkapjuk elvitelre ezt a dolgot, és aztán egészen addig hurcoljuk, amíg ki nem fektet minket az élet.

Nem szeretem, ha a zene, amit hallgatok, arról szól, hogy mennyire rossz most minden, és hogy milyen nehéz lesz ebből kiutat találni. Én pont azért hallgatok zenét, hogy legalább addig is kicsit máshol legyek, amíg mondjuk, a munkahelyemre sétálok az utcán.

Az ember úgy tud fejlődni, ha nyitott marad mindenre.