Mi a halálban vagyunk mindannyian. Isten nélkül halottak vagyunk. Ő az élet, ő minden. Ha nem találkozol vele, és nem fogadod el Őt, Isten Egyetlen Földi Megtestesülését, Jézus Krisztust, akkor halott vagy. Ennyi.

Ebben a világban a törvény uralkodik. A törvény rendszere a teljesítmény rendszere. Egyenlő vagy a tetteiddel. Az vagy, amit csinálsz, az vagy, amit elérsz. Pedig Isten szemében ez nem így van. Sokkal magasabb rendű mércével mér, az értéked ennél sokkal több.

Nézd meg a szülő-gyerek viszonyt - a gyerek a megszületése jogán értékes, nem tesz semmit érte. Isten ugyanígy tekint rád.

Isten próbára tett mindnyájunkat, mint Ábrahámot, de jóvá akarja tenni keménységét. Talán azt gondolja, hiba volt ekkora áldozatot kérni az ő választott népétől.

Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!

És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül - szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.

Én is Jézushoz tartozom, bátran hirdetem és megvallom:
Jézus az út, és rajta kívül nincs más.
Soha sem foglak téged megtagadni, bármilyen nehéz lesz is megmaradni.
Mindig csak arról fogok énekelni, hogy megszabadítottál.

Muszáj bevallani - hogy létezik - a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?...
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se - mert minden belőle lett.
És mégis létezik - ó fájdalom - a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!

Istenem,
kire csak vágyom: ha vagy, adj nekem,
adj a gyengének most egy kis erőt,
hogy ne törjek össze idő előtt
s ha fenékig kell innom poharam,
a méreg alját szó nélkül igyam.

Szívet nem azért adtál nekünk, hogy gyűlöljük, kezet nem avégett, hogy öldököljük egymást; tedd, hogy kölcsönösen egymás segítségére legyünk e keserves és kurta élet terheinek elviselésében.

Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből,
Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből,
Ura seregeknek, atyja igazaknak,
Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak.

Kik mindent adtok:
adjátok meg, Istenek,
hogy tévedhessek.

Az elkövetett bűnöket nem lehet meg nem történtté tenni. Azzal, hogy elkezdünk jót tenni, nem kapunk felmentést múltbeli dolgainkra. Olyan ez, mint amikor felgyűlnek a sárga csekkek: ha befizeted a legújabbakat, azzal még a régiek ott maradnak kifizetetlenül. Csak egyetlen módon szabadulhatunk meg a felgyülemlett bűnszámláktól: ha Isten maga rendezi az adósságunkat, issza meg a mérgezett poharat, és veszi magára a bűneink tragédiáját.

Isten nem azért a legnagyobb művész, mert tökéleteset alkotott a világrendben. Ellenkezőleg. Mert semmit sem fejezett be.

A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki - hitem szerint - abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az Ő kijelentéseinek - a Bibliának - az elmélyült tanulmányozása mellett, Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk.