Ebben a valóságban semmi sem igaz.
Semmi sem igaz, ezért mindent szabad.

Mindenki hazudik, mindenki burokban él, titkok és hazugságok, egók és egymásnak teremtett illúzióképek mátrixában lebegünk.

A Biblia eredetileg nem írja, hogy mit zabáltak, csak azt, hogy valami tiltott növényt. Az alma csak a zöldségkereskedő lobbi miatt került bele a fordításokba.

Aki önmagát teszi középpontba, és ezt komolyan is veszi, az számomra valahol mindig mélyen komikus. Hiszen annyira kicsi vagy, gyenge és erőtlen. Egy felfújt egójú hangya a szemétdombon. Végtelenül kicsi és szűk a perspektívád, ezért komikus.

Minden átmeneti, mindannyian vendégségben vagyunk ezen a bolygón.

Mi a halálban vagyunk mindannyian. Isten nélkül halottak vagyunk. Ő az élet, ő minden. Ha nem találkozol vele, és nem fogadod el Őt, Isten Egyetlen Földi Megtestesülését, Jézus Krisztust, akkor halott vagy. Ennyi.

A halál nem az, amikor a tested megszűnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él.

Az arc megbocsát a tükörnek,
a féreg is, ha kiszántja az eke.
A kérdés könyörög a válaszért -
vajon te megbocsátasz-e.

Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.

Ebben a világban a törvény uralkodik. A törvény rendszere a teljesítmény rendszere. Egyenlő vagy a tetteiddel. Az vagy, amit csinálsz, az vagy, amit elérsz. Pedig Isten szemében ez nem így van. Sokkal magasabb rendű mércével mér, az értéked ennél sokkal több.

Nézd meg a szülő-gyerek viszonyt - a gyerek a megszületése jogán értékes, nem tesz semmit érte. Isten ugyanígy tekint rád.

Rosszkedvünk hosszú telére pillanatnyi tavasz jön csupán, egy eltévedt fecskefütty, ami végigrezeg minden kiégett szobán.