Nem vagyok pszichológus, nem tudom, mitől, hogyan gyógyulnak a lelki sebek, de a színház akkor működik, ha erős az alkotóban a közlésvágy és pontosan tud fogalmazni.
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Én is Jézushoz tartozom, bátran hirdetem és megvallom:
Jézus az út, és rajta kívül nincs más.
Soha sem foglak téged megtagadni, bármilyen nehéz lesz is megmaradni.
Mindig csak arról fogok énekelni, hogy megszabadítottál.
