Félek. Nem a kísértetektől,
Mert kísértetek nincsenek!
Félek. A jövendő rémektől
Lelkem beteg!

Amit nem ismerünk, attól jobban félünk.

A félelmet érezni kell ahhoz, hogy meg tudd mondani, milyen az, amikor eltűnik az életedből.

Az ember azt hiszi, hogy már mindent látott. Aztán még ennél is többet lát. És akkor a tudatunk úgy marad a levegőben, vékony kis cérnaszálakon függve, amelyek a beláthatatlan magasból csüngenek alá. És ezeket a cérnaszálakat a legkisebb fuvallat is elszakíthatja.

Tudod, a félelem jó dolog. Ha nem lenne, minden túl egyszerű lenne, nem volna mit legyőzni.

A képzelet megvéd a csalódástól, a félelem az ijedségtől.

Arra menj, amitől félsz! Az a te iránytűd. Az akadályoz, hogy felemelkedhess, a helyeden legyél, és tedd a dolgodat.

Nem tudsz megijeszteni a halállal, mert minden, amitől félni lehet, az életben történik velünk.

A félelem miatt fontos lehetőségektől eshetünk el.

Az emberek különbözően reagálnak a félelemre. Elítélni ezt túlságosan is egyszerű volna - inkább meg kellene értenünk, honnan jönnek ezek a félelmek.

A láthatatlanság a legfontosabb, amit a biztonságom érdekében tehetek.

Ha nem akarok célponttá válni, akkor az a legjobb, ha az ember láthatatlan, ha beleolvad a környezetébe.

A bennünk élő gyengeségekkel, a belénk oltott félelmekkel hamar magunkra maradunk az utcán, a társadalmi térben.

A gyűlölet kiváló ellenszer a félelemre.

Ha nem félsz, akkor nincs meg az adrenalin, ha nincs meg az adrenalin, akkor nem tudsz összpontosítani. Ez így működik minden fontos dolognál, legyen az egy vizsga vagy egy interjú.